Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)

Oroszlán Zoltán: Tanagráink és társaik

maszk, esetleg egy kis Eros elhelyezésére volt alkalmas. Az ovális és szépen mintázott arc előre tekint. Fején alacsony diadém (stephané) és fátyol, mely kétoldalt hull alá vállára. Haja középütt elválasztva hullámosan fésült tömegben veszi körül arcát. Lábán vastag sarutalpak, melyeknek szíjjait annak idején festéssel jelezték. Ma a szobrot csaknem teljesen sárgás réteg borítja és egykori gazdag színeiből az ajkon és a hajban piros, a szemen kékesfekete, a köpenyen kékes nyomokat találunk. A szobrocska Arndt adata szerint Malesinából (az ókori Halae, Locrisban) való, tehát Boiotia tőszomszédságából. Egész terrakottagyüjteményünknek művészileg is egyik legjobb darabja e szobrocskánk, mely fölépítésében, vonalvezetésének eleven ritmusában a legjobb és legszebb „tanagrák*'-ra emlékeztet. Mennyi elevenséget biztosít koroplasztészünk művének azzal, hogy a törzs felső részét kissé balra csavarja, ezáltal tudja biztosítani a ruha redőinek mozgalmas és a test formáit jobban követő, kiemelő kezelését. A Kr. e. III—II. század görögföldi koroplasztikájának egyik kiváló és hatásában igen harmonikus alkotását bírja múzeumunk e kis szoborban, melynek az antik terrakották között több rokonára akadhatunk. (V. ö. Winter, Typen II. S. 43, Nr. 2, 3, 5, 6. — Arch. Anzeiger, 1889. S. 161 és 1891. S. 121, Nr. 14. — Furtwängler, Sammlung Sabouroff II. Taf. CV. — Mendel, Figurines grecques. . . pl. XL No. 5. p. 342. — Köster, id. m. S. 71, Taf. 49. — Heuzey, id. m. pl. 31, No. 1. — Encyc. phot, de l'art, II. 184, 2.) A nagyplasztikától sem idegen szobrocskánk típusa. L. Mendel, Cat. d. sculptures, Vol. II. p. 334. no. 600. 34. Alio, ruhás nő, valószínűleg Siciliából. — (48. kép. Téglaszínű agyag. Mag. 45.2 cm. Több helyen törött. Hiányzik a jobbkar egészen, a balkéz ujjai, a fejre tett diadém, amelynek megerősítésére szolgáló apró lyukak megmaradtak, és a vállra csüngő hajfonatok egy része. A háton kerek nyílás.) — Balkezét fölemelő, ballábával előrelépő fiatal nő. öltözete kivágott nyakú, ujjatlan hosszú khiton és a melle alatt vastagon átcsavart köpeny, mely alsótestét térdig fedi és egyik vége a bal vállon van átvetve. A fej kissé jobbra fordul, tekintete messze réved. Haja középütt elválasztva hullámosan fésült tömegben övezi homlokát és két fonatban hull vállára. Lábán cipő. A köpenyen rózsás, a khitonon kék, a hajban vöröses, az arcon hússzínű festés nyomai. Arndt szerint valószínűleg Siciliából való. Gyűjteményünknek ez a nagyságával és gondos kivitelével egyaránt imponáló darabja a Kr. e. III—II. századi antik koroplasztikának jelentékeny emléke. Tartásának nyugodt méltósága, a ruha mintázásának befejezettsége és szépsége révén messze kimagaslik a terrakották átlagos szintjéből. Az antik terrakották között csak távolabbi párdarabjait idézhetjük, ellenben a nagyplasztikában néhány közelebbire is akadunk. Ezek a párhuzamok jórészt a kisázsiai ruhás nők szobrai közül kerülnek ki. (L. Winter, Typen, II. S. 64, Nr. 7, S. 66, Nr. 5, S. 69, Nr. 5. és Altertümer v. Pergamon, VII. S. 76, ff. Taf. XIV—XV. Nr. 47, továbbá u. ott S. 87, f. Taf. XX. Nr. 53 és S. 112, Nr. 85. Távolabbi analógiaként idézzük a Kapitóliumi Múzeum kolosszális női alakját, Brunn-Bruckmann, Denkmäler Nr. 359.)