Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)

Oroszlán Zoltán: Tanagráink és társaik

35. Aphrodité, Alkamenes „Kertes Aphroditéjának" stílusában. — (49. kép. Téglaszínű agyag. Mag. 49 cm. Töredékes és több helyen kiegészített. Hiányzik a két lábszár csaknem térdétől lefelé, a jobbkéz ujjai, a köpeny jobboldalt lecsüngő részének vége. Hátoldala nagyon törött és hiányos.) — A hatalmas diadémmal koronázott istennő testhez tapadó khitonban és bal karján átcsavarodó és jobb kezével sarkánál fogva magasra emelt köpenyben áll. Khitonja balválláról lecsúszva keblét szabadon hagyja. Bal kezében alma. Kis-Azsiából, valószínűleg Myrinából való. Szobrocskánk az antik művészet egy a maga korában is híres remekművének, Alkamenes Aphroditéjének másolata, mely az ókorban ,,èv KTÎTTOIÇ" melléknéven volt ismeretes. Ennek római kori másolatát őrzi a Louvre a ,,Fréjusi Aphrodité" szobrában.

36 Ha ezt a szobrot összevetjük terrakottánkkal, láthatjuk, hogy a koroplasztészek igen jó másolóknak is bizonyultak. Az alak beállításában, a kezek tartásában, a ruha mintázásában szinte pontról pontra követi szobrocskánk mintaképét. A hajra azonban, a kor divatjának megfelelően, sugárkoszorús fejdíszt helyez, hogy az ábrázolás istennői jellegét jobban kiemelje. A kor divatja szerint változtat a hajviseleten is, mely példányunkon középen elválasztva, puha hullámokban veszi körül a homlokot. Alkamenes művének darabunk nem az egyetlen terrakotta másolata, úgy látszik a Kr. e. ÍI—I. században a koroplasztészek is szívesen nyúltak vissza témáért a közel- vagy régmúltba és újítottak föl egy-egy nagyhírű szobrászati vagy festészeti remeket többé-kevésbbé sikerült átdolgozásban. (Így például Apelles híres festményének, a haját bontó Aphroditének másolatát találjuk páván ülve (!) gyűjteményünk egyik terrakottáján. V. ö. Oroszlán, Magyar Művészet VI. évf. 74. 1.) Szobrocskánk egyéb terrakottapéldányait 1. Winter, Typen II. S. 214. no. 5. — Pottier—

Reinach, La nécropole de Myrina I. pl. VIII. p. 161. •— Pottier, Diphilos, p. 100. pl. XX. no. 451. 36. Álló Aphrodité. — (50. kép. Téglaszínű agyag. Mag. 44.2 cm. Hiányzik a jobbkar válltól, az arc és a talapzat sérült, a nyak törött. Nagyjából a hát is kidolgozott.) — Magas négyszögű, fenn és lenn két párhuzamos bevájt vonallal díszített talapzaton álló nő. Jobblába térdben kissé meghajlik. Felső teste ruhátlan, alsó testét egészen a lábfejig leérő köpeny borítja, mely a háton felkanyarodva, a balkaron van átvetve, míg másik sarkát, mely a csípő előtt erős, vastag redőben folytatódik, balkezével fogja. A fej kissé jobbra fordul. A telt arc majdnem egyéni vonásokat mutat. A haj középütt elválasztva, lágy hullámokban borul a homlokra, míg kétoldalt a fellazított haj apró, göndör fürtöcskék tömegével takarja el a halántékot. A köpenyen kékeszöld, a testen rózsás festés nyomai. A talapzaton hátul a készítő koroplasztész nevének jelzése: AIOAQPOY. Szobrocskánk elég ritka típust képvisel az antik terrakották között. (L. Winter, Typen II. S. 220. Nr. 1 és 221. Nr. 5.) Szobrászi felépítésében pedig rokon a nagyplasztika hellenisztikus szellemű Aphrodité és nympha alakjaival, melye36 L. Magyar Művészet, VI. évf. 69. 1. Oroszlán.