Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)

Oroszlán Zoltán: Tanagráink és társaik

32. Hermára támaszkodó Aphrodité, vállán a kis Erosszal. — (46. kép. Téglaszínű agyag. Mag. 32.5 cm. Törött a nyak. Az eros feje és szárnyai hiányoznak. A háton köralakú nyílás. Helyenként földpátréteg.) — Ellipszisalakú tagolt talapzaton szakálltalan ifjú hermájára balkönyökével támaszkodva álló Aphrodité. Ballábával kissé előbbre lép. Szépen mintázott keblét szabadon hagyja az alsó testét borító és balkarján átvetett köpeny, mely széles redőkben mintázva a herma mellett hull alá. Jobbkeze csípőjén. A fej kissé jobbra hajlik, a tekintet messze mereng. Haja középütt elválasztva, lágy tömegben veszi körül arcát. Fülében fülbevaló. Balvállán kis Eros kapaszkodik fölfelé, hogy valami kedveset súgjon anyja fülébe. A herma nyilván Dionysost ábrázolja és széles talapzatú. A hermán kékes, egyebütt elszórtan rózsás színezés nyomai.

34 Az előbbi szobrocskánk másik változata, éppen olyan művésziesen és ügyesen mintázva. Szintén a kisázsiai, valószínűleg myrinai műhelyek egyikének bájos alkotása. Igazi hellenisztikus ízt ad a csoportnak a kis Erosnak anyjával való játékosan kedves összekapcsolása, mely a késői hellenisztikus művészetnek sajátossága.

35 Az istennő tartásában és mintázásában a praxitelési hagyományok zavartalan érvényesülését látjuk, melyek a Kr. e. IV. századtól kezdve ifjak és leányok mintázásában igen elevenen hatottak. Csoportunknak igen sok mását találjuk az antik emlékanyagban. (A terrakottákra v. ö. Winter, Typen II. S. 101. Nr. 1. — az Eros a másik oldalon, — Mendel: Cat. d. figurines grecques de terre cuite des Musées Impériaux Ottomanes, Constantinople 1908, p. 282 pl. VIII. 3. — A típusnak ifjúra alkalmazott változatát 1. R. Zahn, Sammlung Baurat Schiller, Taf. 24. Nr. 395. — Reinach Repertoire de la statuaire, II. p. 335. 1. — A nagy plasztikából 1. legközelebbi párhuzamként: Mendel, Cat. des sculptures grecques, romaines et byzantines, Constantinople, 1914. II. p. 100—101, márvány Aphroditéjét, és u. ott p. 368—371. híres márvány hermafroditáját, valamint Waldhauer, Die ant. Skulpturen der Ermitage, Berlin, 1928—36, III. S. 62. Abb. 62, Nr. 316, és Altertümer von Pergamon, VII. S. 107, Nr. 77, Taf. XXIV. és u. ott S. 193, Nr. 199 és S. 199, Nr. 211 közölt szobrokat.) A felsorolt példákon a felsőtest részben ruhával fedett, de a típus szemmelláthatólag azonos és közös eredetre mutat. 33. Álló ruhás nő Malesinából. — (47. kép. Téglaszínű agyag. Mag. 32.4 cm. A jobb kéz ujjai hiányzanak. A fejdísz törött. A jobb csípő táján zúzódások. A háton négyszögű kivágás.) — A jobblábával kissé oldalt lépő, álló nő. öltözete hosszú, csak a lábfejet szabadon hagyó khiton és fölötte köpeny, mely két karját és testét nyakától térdéig takarja. Jobbkeze az áll alatt nyúlik ki a köpeny alól, míg kissé oldalt tartott balkezéről a köpeny nehéz és szépen tagolt tömegben hull alá csaknem a térdig. A balkezet borító köpeny felső részén fúrt kis lyuk legyező, 84 Oroszlán, Magyar Művészet, 1930. évi. 70 1. 35 Aphroditének és Erosnak ez a játékos összekapcsolása a nagy festészettől sem volt idegen, emlékeztetek itt a pompeji falképeknek „Eros büntetése" és „az Erosok eladása" jól ismert tárgyaira. L. Méautis: Les chefs-d'oeuvre de la peinture grecque, Paris, 1939, pl. 32—33. A vázaképeken is igen gyakori volt Aphroditének és Erosnak együttszereplése; 1. Buschor, Griechische Vasen, München, 1940, S. 252. Fig. 267. Évkönyv 9