Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)

Dr. Hoffmann Edith: Elveszett Dürer-rajzok és néhány olasz rajz a Szépművészeti Múzeumban

Szabadabb törekvéseivel Passarotti átvezet a bolognai művészet megújhodá­sának egyik nagy kezdeményezőjéhez, a valósággal való kapcsolat szükségességé­nek lelkes hirdetőjéhez, Lodovico Carraccihoz (1555—1619). Az ő rajzairól már volt szó kiadványainkban. Eddig két rajzot tulajdonítottunk neki, mindkettő 1604— 1605-ben, a Bologna melletti S. Michèle in Bosco-templomnak Szent Benedek életét elmesélő falképeihez készült; az egyik Totila látogatását ábrázolja Szent Benedeknél, 19 a másik egy alaktanulmány az ,.A munkások hiába próbálják föl­emelni a követ, melyet az ördög lefog" című festményhez. 20 Most a művész har­madik rajzát mutatjuk be, könnyed kis vázlatát piacenzai falképeinek egyikéhez (13. kép). 21 A falképet, mely Mária születését ábrázolja (14. kép) a piacenzai püspök rendelte meg a művésznél a dóm részére, s egy másik képpel együtt eredetileg a kórust díszítették. De a mult században a falról leválasztották a képe­ket és a püspöki palota fogadó termébe vitték át. Mint Lodovico leveleiből ki­derül, a képek 1609-ben készültek. 22 A festmény szerkezetét a művész több rajzban tanulmányozta; közülök a budapestin kívül még egy fennmaradt, s ma a windsori Royal Libraryben van. 23 A két rajz és a festmény érdekesen világítják meg a kép genezisét. A kép nem tartozik Lodovico szerencsésebb alkotásai közé: szerkezete széteső, nincsen sem szellemi, sem formai központja, minden alak külön s önmagának él, olyannyira, hogy aki a piacenzai képet nem ismeri, a budapesti rajzról azt hiheti, hogy ugyan egykorú, de össze nem tartozó csoportok s allegorikus alakok kerültek egymás­mellé a művész vázlatkönyvének egyik lapján. A windsori rajz szerkezete s egyes alakjai nagyon kevés eltéréssel pontosan egyeznek a kész képpel, sőt a rajzot borító kockahálózatból kiderül, hogy éppen ez a rajz szolgált alapul a nagyítás­hoz. A budapesti rajz tehát a képötlet egy korábbi állapotát őrzi, melyen az alap­gondolat ugyanaz, de jóformán minden egyes alak máskép mozog, más az el­helyezkedése a térben, magasabbra vagy alacsonyabbra került stb. Az előtér három alakját kivéve, a többi úgyszólván egy vonalba rendeződött el. De ez csak változtatás és nem javítás. A szerkezet nem lett tömörebb, ellenkezőleg, a meg­oldás unalmasabb s nem egységesebb. A vázlat a maga kuszaságában — a táblát tartó nő aránytalan nagysága, az apa alakjának elvesző kicsinysége dacára — változatosabb és frissebb volt. 10 Hoffmann E.: A Szépművészeti Múzeum néhány olasz rajzáról. Az Orsz. Magy. Szép­művészeti Múzeum Évkönyvei. IV. k. 1927. 141—145. és 226. 1. 30. kép. — H. Bodmer: Lodovico Carracci. Burg bei M. 1939. 120. 1. 5. szám és 148. 1. 6. szám. 20 Hoffmann E.: Minialurák és olasz rajzok. A Grafikai Osztály 1930-i kiáll. 181. sz., hol megmondtam, hogy a helyes meghatározás úgy a művészt, mint a rajz rendeltetését ille­tőleg Antal Frigyestől származik. — H. Bodmer: Id. m. 1939. 120. 1. 5. szám és 148. ]. 5. szám. 21 Az Esterházy-gyüjteményből, E. 7. 30a. Lavirozott bisztertollrajz. Régen: Lod. Car­racci, később: ismeretlen. 22 H. Bodmer: Id. m. 80. 1. és 123. 1. 23 H. Bodmer: Drawings by the Carracci: an aesthetic analysis. Old Master drawings. 1934. march. PI. 55.

Next

/
Thumbnails
Contents