Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)

Oroszlán Zoltán: Tanagráink és társaik

rien oldotta meg koroplasztészünk, mikor a lépő balláb felett kiemelkedő és a jobbkéztől lefutó, erősen hangsúlyozott redők között és fölött a ruha apró ráncainak és redőinek finoman vezetett vonal játékával gyönyörködteti a szemet. A típusra idézhetjük Winter, Typen II. S. 49 feltüntetett példányokat, melyek a mienkhez mind hasonló felépítésűek s egymástól csak kevéssé különböznek. Szobrocskánk nagyplasztikai típusát is ismerjük a British Museumban lévő Trentham Halli női szoborban. (1. Collignon, Les statues funéraires dans l'art grec, Paris, 1911, pl. I.) A betakart fejű nők szobrászati típusát ismerjük keletről is. (Cyprusból 1. Encyclopédie photographique de l'art, Louvre, Vol. II. p. 160.) Heuzey véleménye szerint a „szakrális csönd" szimbólumát jelentik e kis szobrocskák. Véleményem szerint tanagráinknak ezt az értelmet tulajdonítani nem lehet, éppen olyan genre-alakok ezek is, mint a többi leányszobrocskák, csak éppen a szigorúbb idők beálltával hordott, mondjuk téli ruhájukban örökítették meg így őket. Emlékeztetnek bennünket e szobrocskák a thebai nők viseletéről a bevezetésben említett ókori leírásra is. 12. Siető nő, fejére húzott köpenyben. — (7. kép. Vörösbarna agyag. Mag. 11.3 cm. A fej törött, a jobbkéz és térdtől lefelé a jobbláb hiányzik. Nagyjából hátul is kidolgozva, a háton nyílás.) — Jobblábával erőteljesen kilépő, előresiető nő. öltözete lábfejig érő hosszú khiton, efölött rövid kis köpeny, melynek egyik sarkával fejét burkolta be. Jobbkeze a köpeny alatt a keblén, a bal a csípőn. Kis feje büszkén tekint föl. Lábán cipő. Egykori színezéséből csak a fehér fedőfestés nyomai láthatók.

28 Az előbb ismertetett „tanagra"-típusnak újabb változatát állítja elénk szobrocskánk, mely minden kicsinysége mellett is pompásan érzékelteti a nézőben a tovasietés képzetét a test körvonalaiban remekül érvényesülő vonalritmussal s a hátracsapódó ruharedők és a közöttük kiformálódó láb mesteri mintázásával. Ugyanazt a szobrászati feladatot oldja meg itt nagy ügyességgel koroplasztészünk, melynek tökéletes nagyplasztikai megoldását a samothrakéi Niké adta. (Típusra 1. Winter, Typen II. S. 37. Nr. 5. — Heuzey: Les figurines antiques de terre cuite du Musée du Louvre, Paris, 1883, p. 18. pl. 27, no 2. — Cartault: Deuxième Collection Lecuyer, Paris, 1892. pl. 80, no. 6.) 13. Allô nő, fejére húzott köpenyben. — (20. kép. Vörösesbarna agyag. Mag. 20.3 cm. Ép, hátán széles nyílás.) — Magas kerek tagolt talapzaton álló nő, ballábával kissé oldalt lép. öltözete khiton s e fölött térdigérő köpeny, melynek egyik sarkát csuklyaszerűen fejére húzza. Jobbkeze a köpeny fölött mellén, a bal a csípőjén. Egykori gazdag színezéséből ma már csak néhány kék színfolt tűnik szemünkben a köpenyen és néhány pirosas a khiton alsó részén. Az előbb már két példányban közölt ,,tanagra"-típusnak újabb változata. Ez is kitűnik jó mintázásával és helyes arányaival. (Típusra 1. Winter, Typen II. S. 10. Nr. 2 és S. 41. Nr. 5, továbbá Heuzey id. m. p. 26, pl. 47, no 3 és C. W. 28 Művészet, 1915. évf. 85. 1. 1. kép. (Hekler.)