Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)

Oroszlán Zoltán: Tanagráink és társaik

Lunsingh-Scheurleer, Catalogus. .., S. 125, pl. XXI. 2 és S. 263 pl. LH. 3,) De nemcsak a tanagrai nők szigorúbb időkben viselt öltözete e terrakottáink ruházata, hanem az ekorbeli görög táncosnőknek is hasonló öltözetük volt, amint azt sok példányban megmaradt szobrocskáink bizonyítják. (L. Pottier, Diphilos, pl. XVII. 273, p. 26; Köster id. m. S. 46. Taf. 20—21 és Taf. 69; Heydemann: Verhüllte Tänzerin, S. 12; Kekulé: Ausgewählte Terrakotten, Taf. XXII.) Tehát akár táncosnőket, akár egyszerű polgárasszonyokat is ábrázolhatnak e terrakottáink. 14. Alló leány libával. — (39. kép. Sárgásbarna agyag. Mag. 15.6 cm. Törött, a talapzat jobb sarka hiányzik. Hátul kerekalakú nyílás.) — Alacsony talapzaton álló, jobblábával kissé előrelépő leányka, öltözete a keblek táján átkötött ujjatlan khiton, széles áthajtással. Arca mosolygósan előretekint. Haja széles hullámokban övezi arcát és hull vállára. Baljával nyakát nyújtogató libát szorít magához. A ruha eredetileg kékre, az arc és a karok hússzínűre, a haj vörösre volt festve, amint ezt a meglévő festéknyomok elárulják. A karjai között libát vagy egyéb madarat, máskor ölében nyulat tartó kisleány elég gyakran fordul elő a görög terrakották között. (L. Winter, Typen II. S. 75. Nr. 1—4, Heuzey, Figurines, pl. XXXV, no. 2.) A bájos szobrászati csoportfűzésre jó alkalmakat szolgáltató motívum összefüggése a „Léda és a hattyú"mítosszal kétségtelen. Hogy azonban mint genre-kép is kivitelre kerülhetett minden mitológiai vagy szimbolikus vonatkozás nélkül, azt az attikai síremlékek bizonyítják, melyeknek a madárral játszadozó kisleány igen kedvelt tárgyuk volt. (L. Mnésiptolémé sztéláján, Conze, Attische Grabreliefs, pl. CLXI, no. 827. Collignon: Les statues funéraires, fig. 119—120. stb.) Terrakottánk ajándékként került annakidején gyűjteményünkbe, lelőhelyéről semmit sem tudunk, de anyaga és stílusa boiotiai, talán tanagrai eredetre vall. Ép ,,tanagráink"-nak e szép sorozata után lássuk azt a pár fejecskét, melyek hasonló szobrok töredékeiként kerültek gyűjteményünkbe. 15. Női fej, gerezdes hajviselettel. — (18. kép. Vörösesbarna agyag. Mag. 3.5 cm. A fej több helyen törött.) — Szépen formált női fejecske, széles gerezdekben fésült hajviselettel, mely a nyakszirten laza kontyban végződik. Fehér fedőfesték nyomai.

80 Egy „tanagra" kis fejét őrizzük e darabban gyűjteményünkben. A fejecskének az eddigiekkel közelrokon alakítása, profilja, hajának a szokott aprólékos gonddal való mintázása elárulja ezt. (V. ö. Sieveking, Sammlung Loeb, Taf. 61. Perdrizet: Les terres cuites d'Egypte de la collection Fouquet, Paris, 1921. pl. XII, no. 43, mely hajszálra egyező másodpéldánya e fejnek; mindkettőn jól látható a két mintából előkerült félrésznek összeillesztése.) Itt jegyezzük meg, hogy a gerezdes hajviselet (az ú. n. „Melonenfrisur") Görögországban hosszú időn át divatban volt és számtalan emléke maradt a nagyplasztikában is. (L. antik 30 Művészet, 1915. évi. 85. 1. 2. kép. (Hekier.)