Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)

Oroszlán Zoltán: Tanagráink és társaik

rocskák e különleges fejdíszek nélkül Görögországban másutt is (Attikában, a Peloponnézoszban) készültek. 4. Női fej magas diadémmel. — (43. kép. Barnásszürke agyag. Mag. 7.2 cm. Az orr törött, a fejdísz erősen sérült, a díszítő gömböcskék legtöbbje hiányzik.) — Női fej, telt formákkal; a haj középütt elválasztva hullámos fürtökben veszi körül az arcot. A fejen négy részből összeállított igen díszes diadém, melynek felső szélét kis félkörívek végén apró gömböcskék díszítik. A diadém alól, a fej mögött, fátyol hull alá. A fejdíszen zöldes, az arcon fehér fedőfesték nyomai. Lelőhelyét nem ismerjük. A fejről már Arndt megállapította, hogy „streng attisch". Valószínűleg egy Aphrodité-szobrocskához tartozhatott. A legfeltűnőbb az aránylag ritkán előforduló fejdísz alkalmazása, melyhez hasonlót az antik emlékanyagban keveset ismerünk. (L. Winter, Typen, II. S. 27. Nr. 10, és Vente Max de Zeiglieb, Paris, 1912. II. 436. A római korból szintén három hasonló példányt idézhetünk; 0. Waldhauer: „Die antiken Skulpturen der Ermitage", Berlin, 1928—36, S. 50. Nr. 294. Taf. XXXVII. egy női arcképszobron, Staïs: „Marbres et bronzes du Musée National", L, Athènes, 1907, p. 55. no. 357, valószínűleg Héra-fejen és a Székesfehérvári Múzeumnak a közelmúltban tác-fövenypusztai ásatásán előkerült almát tartó kis bronz Venus-szobrocskáján.) B) Átmeneti stílusú nőszobrocskák. 5. Ruhás nő háromlépcsős talapzaton. — (4. kép. Barnássárga agyag. Mag. 31 cm. Sérült a talapzat balsarka, egyébként ép. Hátul elipszisalakú nyílás.) — Háromlépcsős, alacsony talapzaton álló, jobblábával kissé visszalépő nő. Ruházata két vállán megtűzött ujjatlan, melle alatt átkötött khiton s a balkaron átcsavarodó s a csípők fölött a test elé vont köpeny, melynek egyik sarkát kinyújtott jobbkezével testétől eltartja. Előrenyúló balkeze a köpenyt fogja. Haja középütt elválasztva, hullámosan veszi körül homlokát. Fején sima, magas diadém. A fehér fedőfesték fölött a hajban és a talapzaton piros, a ruhán kék festés nyomai. Az eddigi, szigorú felépítésű szobrocskákkal szemben terrakottánk már szabadabb testkezelést és mozdulatformálást mutat. A kissé visszahajló felsőtest terrakottánknak élénk, hullámzó körvonalat biztosít, a lábak és karok ellentétes mozgást feltüntető, khiazmusos elhelyezésével pedig erőteljes ritmust kap szobrocskánk. A Kr. e. V. század második felében készülhetett és azoknak a hasonló, de még szigorú stílusban felépített szobrocskáknak tökéletesbített kivitelét kell benne látnunk, melyekkel a század első felében Északkelet-Peloponnézoszban és Ioniában s a Kykládokon találkozunk. (L. Winter, Typen, I. S. 81. Nr. 6 és S. 82. Nr. 4, továbbá Vagn Häger Poulsen id. m. S. 7. ff. és S. 80 ff.) Görög munka, közelebbi lelőhelyét nem ismerjük. 6. Köpenyét fejére húzó nő. — (5. kép. Szürkéssárga agyag. Mag. 30.7 cm. Törött. Hátul széles nyílás.) — Jobblábával kissé előrelépő nő. öltözete khiton,