Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)

Oroszlán Zoltán: Tanagráink és társaik

mely alsó testét lábfejig borítja, de keblét szabadon hagyja, és köpeny, melyet kezével balcsípőjén fog össze. A köpeny részben alsóteste köré csavarodik, részben balkarját és vállát, valamint fejét borítja. A fejéről jobbról aláhulló köpenyt jobbkezével messze eltartja testétől, úgyhogy az széles öblöt vet. Lábán cipő. A szobrocskának talapzata nincs, a köpenyen piros színezés nyomai láthatók. Terrakottánk valószínűleg Aphroditét ábrázolja. A típus ebben a korban nem tartozik a gyakrabban előfordulók közé. (L. Winter, Typen, I. S. 82 Nr. 3 és S. 83. Nr. 4 és Pottier: Diphilos..., p. 64. pl. XI. 231.) Szobrocskánk a Kr. e. V. század legvégéről vagy a Kr. e. IV. század első éveiből származhat és a későbbi hellenisztikus kisplasztikában sokszor felhasznált és variált szobrászati motívumnak egyik első jelentkezése. Görögföldről való, közelebbi lelőhelyét nem ismerjük. II. Tanagrai nőszobrocskák és töredékeik a Kr. e. IV. század közepétől a Kr. e. II. század elejéig. 7. Álló leány legyezővel. — (10. kép. Vörösbarna agyag. Mag. 17.6 cm. A nyak és a talapzat jobbsarka törött. Hátul négyszögű nyílás.) — Alacsony talapzaton álló, jobblábával kissé oldalt lépő leány, öltözete ujjatlan, magasan átkötött khiton és könnyű szövetű kendő, mely a balkar köré csavarodva fogja körül a karcsú leány testet. Jobbjában legyező, balkeze a kendő ráncai között vész el. Kecsesen meghajlított, finoman mintázott fejét gerezdes hajviselet övezi, mely hátul kis kontyban végződik. Fülében gömbös fülbevaló, lábán cipő. A hajon, az ajkon és a legyezőn piros festés nyomai. „Tanagránk" kivitelében a jobb darabok közé tartozik. Mestere bámulatos ügyességgel tudta a mozdulat könnyedségét és báját kifejezésre juttatni. E „tanagrák" fejei a legtisztábban mutatják arcszabásukkal, de főkép hajviseletükkel a praxitelesi művészi elvek teljes érvényre jutását. (L. pl. Bulle, „Der schöne Mensch", Taf. 132, a herculaneumi nők egyikének szobra, Drezda; Brunn-Bruckmann, Denkmäler, Taf. 13, női ideálportré Münchenből és leány, Koré fej Münchenből, Bulle id. m. Taf. 255.) Az irodalomból vagy a múzeumokból ismert darabok közül teljesen hasonlót csak egyet tudok idézni, Dumont-Chaplain „Les céramiques de la Grèce propre", p. 237, pl. VIII., mely darabunkkal magasságban is egyezik. (L. még Winter, Typen II. S. 60. Nr. 1, más fejtartással.) 8. Alio leány. — (6. kép. Vörösbarna agyag. Mag. 14 cm. Nyaka törött. Hátsó oldala is nagyjából megmintázva, nyílás hátul nincs. Talapzat nélkül.) —• Ballábával kissé előrelépő leány. Ruházata könnyű khiton és efölött köpeny, mely a test köré csavarodva keblére tett jobb kezét is takarja. Bal keze a csípőn. A fej kissé kacéran emelve, balra fordul. Haja gerezdekben fésülve, hullámosan veszi körül szép kis fejét, és hátul lazán megkötött kis kontyban végződik. Lábán cipő. A hajban vörös festés nyomai. E második „tanagránk" annyiban tartozik a ritkábban előforduló példányok közé, hogy hátul is kiformálták. A mozdulat itt is elevenen hat, különösen a fej-