Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)

Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum régi szoborgyűjteményében. II

a karlsteini festményt. Ilyen kapcsolatok pedig csak a prágai művészi körben élö mesternél érthetők. Ezen az alapon a már korábban a prágai művészethez kapcsolt boroszlói és krumaui Madonnák

220 előzményére is több fény derül, mert nemcsak a helyi festészetben lehet kimutatni az előkészítésüket, mint eddig feltételezték,

2

" hanem a helyi szobrászatban is. BALOGH JOLÁN 220 Oettinger a krumaui Madonnát prágai munkának tartja (Böhmische Malerei und Skulptur S. 23.) és úgylátszik, a boroszlóit is ebbe a körbe tartozónak véli (Böhmische Malerei und Skulptur S. 18.; Der Illuminator Erzherzog Emsts des Eisernen. S. 63.) A boroszlói Madonna és a cseh festészet összefüggésére már Pinder rámutatott (Zum Problem der „Schönen Madonnen". S. 157—158, 171.; Deutsche Plastik. I. S. 169.). 1,1 Oettinger: Böhmische Malerei und Skulptur. S. 20—22. Kiegészítések: 18. laphoz. A Piccolomini mestert Ragghianti újabban Buggianóval próbálja azonosítani, érvelése azonban nem meggyőző. (Ragghianti, C. L.: La Mostra di scultura italiana antica a Detroit. La Critica d'Arte. III. 1938. p. 177.) 77. jegyzethez. A berlini Kaiser Friedrich Museum Annunciatio szoborcsoportját Ragghianti legutóbb Francesco di Valdambrino-nak tulajdonította. (Ragghianti, C. L.: Su Francesco di Valdambrino. La Critica d'Arte. III. 1938. p. 140.) 143. jegyzethez. A padovai múzeum példányát Moschetti legutóbb Pietro Lombardi iskolájába utalta. (Moschetti, A.: II Museo Civico di Padova. Padova, 1938. p. 282—283. Fig. 180.) 159. és 162. jegyzethez. Moschetti mind a Herakles, mind pedig a Venus (Omphale?) bronzot Ammannatinak tulajdonította, (op. cit. p. 224.)