Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)

Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum régi szoborgyűjteményében. II

éppen ez a Pietà áll tipológiailag a legközelebb gyűjteményünk Pietajához, melynek technikája is, — a színes, de mázatlan terrakotta-anyag — Gonnelli műveihez kapcsolódik. Ezek alapján Gonnelli körébe, illetőleg irányába utalhatjuk Pietànk ismeretlen, de Gonnellinél tehetségesebb mesterét, ki finom szobrászi érzékkel ezt a népies műfajt magas művészi színvonalra tudta emelni. Műve messze felülmúlja a többi terrakotta Pietàkat, mind harmonikus kiegyensúlyozott kompozícióval, — melynek zárt háromszögében

212 gazdag, lágy átmenetek kapcsolják össze az élő és élettelen, ruhás és ruhátlan, ülő és fekvő testet, — mind pedig a kifejezés mélységéval. Az önmagába roskadó, a külvilágtól visszahúzódó fájdalmat megragadóan tudta érzékeltetni egy új, már barokos motívummal, az előrehúzott fej kendőbe burkolt Máriának a félhomályból előre meredő, fia halott fejére tapadó tekintetével. IV Gyűjteményünknek az északi művészet irányait képviselő, kisszámú darabjai között a legjelentősebb az az eredeti színezésében ragyogó, kőből faragott Máriaszobor (145., 147. kép), melyet az úgynevezett ,,Szép Madonnák" egyik legkorábbi példájaként tart számon a művészettörténeti szakirodalom.

213 A kutatók 212 Régebben, mikor a szobron még Krisztus jobb lába is megvolt, a háromszögű kompozíció sokkal jobban érvényesült. A jobbláb, régi fénykép tanúsága szerint, a talapzat sarkán szinte könnyed lebegéssel nyugodott. 213 Lüthgen, E.: Die niederrheinische Plastik. Strassburg. 1917. Taf. XVIII. 1. S. 548. (Amiensből való, XIV. századi); Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum. Üj szerzemények. 1914— 1917. Budapest, 1917. 157. sz. (középrajnai mester 1430 körül); Baîdass, L.: Neuerwerbungen des Budapester Museums der bild. Künste. Kunst und Kunsthandwerk. XX. 1917. S. 401. (rajnai); Swarzenski, G.: A budapesti gótikus kő-Madonna és kapcsolata a középrajnai szobrászattal. Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum Évkönyvei I. 1918. Budapest, 1918. 40—48. I. (középrajnai munka, közeláll a thorni és bonni Madonnákhoz, melyek 1396—1434 között készülhettek. A három közül a budapesti a legrégebbi); Petrovics E.: A Szépművészeti Múzeum újabb szerzeményei. Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum Évkönyvei. I. 1918. Budapest, 1918. 208. 1. (középrajnai); Lüthgen, E.: Gotische Plastik in den Rheinlanden. Bonn, 1921. Taf. 30. (Amiens, XIV. század közepe); Melier op. cit. 154. sz. és 10. 1. (középrajnai mester 1430 körül); Hoffmann, E.: Bericht aus dem Museum in Budapest. Belvedere. 1922. S. 98. (középrajnai 1430 körül); Pinder, W.: Zum Problem der „Schönen Madonnen" um 1400. Jahrbuch der preuss. Kunstsammlungen. 1923. S. 152. (közeláll a sziléziai Szép Madonnacsoporthoz, de annál régebbi. Swarzenski szóbeli közlése szerint cseh munka); Zimmermann— Deissler, E.: Vier Meister mittelrheinischer Plastik um 1400. Städel-Jahrbuch. III—

IV. 1924. S. 45. (a thorni, bonni, boroszlói Madonnákhoz tartozik. Ezt a csoportot közép rajnainak tartja, mely 1420—25 táján készült); Pinder, W.: Die deutsche Plastik vom ausgehenden Mittelalter bis zum Ende der Renaissance. I. Wildpark-Potsdam, 1924. S. 169. (a boroszlói Szép Madonna előzménye); Petrovics E.: Képzőművészeti gyűjteményeink. — Magyarország Vereckétől napjainkig. V. Budapest, 1930. 204. 1. (középrajnai mester, 1430 körül); Kieslinger, Fr.: Oesterreichs frühgotische Madonnenstatuen. Jahrbuch der österreichischen Leo-Gesellschaft. Wien, 1932. Taf. 15. Abb. 88. (salzburgi munka 1435 körül); Hekler, A.: Budapest als Kunststadt. Küssnacht am Rigi, 1933. S. 118. (Balogh Jolán közlése: 1400 körül készült); Petrovics Elek Emlékkönyv. Budapest, 1934. 231. 1. (keletnémet művész, XV. század eleje); Balogh: Die alten Bildwerke. S. 205. (a Madonna feje közeláll Schweidnitzi Anna prágai mellszobrához. Keletnémet munka 1400 körül); Csánky op. cit. 248. 1. (francia szellem ihlette keletnémet munka); Wiegand, E.: Beiträge zur südostdeutschen Kunst um 1400. Jahrbuch der preuss. Kunstsammlungen. Bd. LIX. 1938. S. 81. (Kieslinger feltevését meggyőzőnek tartja, bár megjegyzi, hogy a bizonyítás elmaradt).