Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)
Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum régi szoborgyűjteményében. II
kezik, de meglehetős gyéren. 203 Gyakori viszont egy olyan megoldás, mely Krisztus testét erős vízszintesben fekteti Mária ölébe, de egyúttal a többi siratókat is bevonja az ábrázolásba, amivel éppen lényegében tér el a német kompozícióktól. Ezt a típust olasz horizontális típusnak 204 nevezhetjük, mert a német hatástól függetlenül, közvetlenül a Siratás-Pietákból alakult ki. Viszont idegen, mégpedig francia hatásra 205 fejlődött ki az a típus, amely Máriát úgy ábrázolja, amint térdein ívelt vonalban fekvő fia holtteste felett imádkozik. Ez a megoldás, 30 * melyet ívelt típusnak nevezhetnénk, főként Felső-Olaszországban terjedt el. 03 V. ö. Körte op. cit. S. 29—30, 60—64, 65—69. Úgyszintén német hatásra fordul elő az a típus, melyet Passarge „Maria mit dem nach vorn gedrehten Christus" név alatt tárgyal (a ragusai ferencesek templomának homlokzatán levő Pietà. — Kowalczyk, G.: Denkmäler der Kunst in Dalmatien. Wien, 1910. Taf. 115.); a bostoni Museum arbei poliptichonja Bartolommeo Vivarini iskolájából (Testi, L.: La storia della pittura veneziana. II. Bergamo, 1915. p. 478—480.). 204 Olasz horizontális Pieták. Előzmények: a Szt. Ferenc mester Pietà-ja a perugiai képtárban (Marie op. cit. I. The Hague, 1923. p. 395.); a firenzei Battistero mozaikja (Venturi op. cit. V. Milano, 1907. p. 226.); az assisi S. Francesco felső templomának freskója. (Kleinschmidt, B.: Die Basilika S. Francesco in Assisi. Berlin, 1926. Bd. II. S. 78.); XIV. sz.-i umbriai miniatura (Morgan Ms. 643. fol. 24. — The Pierpont Morgan Library Exhibition of illuminated manuscripts. New York, 1933—34. PL 68.); Mariano d'Antonio képe a perugiui képtárban (Swarzenski op. cit. S. 133.); Fra Angelico: Krisztus siratása Firenze, S. Marco (Schottmüller, Fr.: Fra Angelico da Fiesole. Stuttgart— Leipzig, 1911. S. 114.); Casalbeltrame, plébániatemplom — Krisztus siratása, faszoborcsoport (Rassegna d'Arte 1906. p. 171.). Festmények: Raffaellino del Garbo: Pietà, München, Pinakothek; Piere di Cosimo: Pietà, Perugia, Galleria; Perugino: Krisztus siratása, Firenze, Uffizi. (Bombe, W.: Perugino. Stuttgart--Berlin, 1914. S. 26.). Szobrok: Hans von Fernach: Krisztus siratása, Milano, Duomo; Krisztus siratása Verona, S. Fermo (Körte op. cit. S. 72.); Alberti di Betto d'Assisi: Pietà-csoport 1421. Siena, Duomo (Rassegna d'Arte 1918. p. 144.); Andrea della Robbia műhelyéből való Krisztus siratása dombormű, azelőtt Castello di Legri (Bollettino d'Arte 1911. p. 835.); newyorki Metropolitan Museum Pietà szobra (Bulletin of the Metr. Museum of Art. IX. 1914. p. 143., mint Benedetto da Majano műve); Giovanni della Robbia Krisztus siratása szobra, Berlin, Kaiser Friedrich Museum; Giovanni della Robbia Krisztus siratása szobra, London, Victoria and Albert Museum. Körte (op. cit. S. 65—75.) ezt a csoportot a német horizontális típusból származtatja. Feltevése szerint úgy alakulhatott ki, hogy a Pietàt kétoldalt szimmetrikusan megtoldták egy-egy alakkal. Nézetünk szerint azonban ennek a típusnak az előzményei megvannak az olasz festészetben, azokban a XIII—XIV. századi Krisztus siratásokban, melyek úgy ábrázolják a halott Krisztust, amint anyja és egy sirató nő vagy Evangélista Szent János tartják. Ezt a kompozíciót könnyű volt a fejlődés folyamán egy harmadik alakkal megtoldva szimmetrikussá fejleszteni. A Giovanni della Robbia-féle kompozíciók előzményei világosan kimutathatók a XIV—XV. századi toszkán festészetben, visszamenőleg a firenzei Battistero mozaikjáig. Alberto di Betto d'Assisi művére sem az umbriai német Pieták hatottak, hanem az assisii S. Francesco freskója, melyet okvetlenül jól ismerhetett. Német hatás inkább Észak-Olaszországban lehetett, bár még Hans von Fernach milánói reliefje is annyira olaszos, hogy az olasz előzmények itt is nagyon valószínűek. Viszont a német horizontális típusú Pieták leszármazottja az urbinói Palazzo Ducale Pietà-csoportja (Körte op. cit. S. 73.). 205 Villeneuve-lès-Avignonban levő festmény (1446—1470 körül), szobrok Dierre-ben, Solesmes-ben, Autrèche-ban (Vitry, P.: Michel Colombe. Paris, 1901. p. 64, 65, 331.), Reimsban (Vitry, P.— Brière, G.: Documents de Sculpture Française. II. Renaissance. Paris, s. a. [1911]. Pl. LXXIII. 6.). 206 ívelt típusú Pieták: fametszet az „Arte di ben morire"-kiadványban (Prince d'Essling: Les Livres à figures vénetiens. I./l. Florence—Paris, 1907. p. 258.); Lodovico Brea oltárképe, Nizza, Chiesa di Cimiez (Rassegna d'Arte 1912. p. 83.); berlini Kaiser Friedrich Museum egyik plakettje (Bange, E. F.: Die italienischen Bronzen der Renaissance und des Barock. II. Reliefs und Plaketten. Berlin—Leipzig, 1922. No. 718.); terrakottaszobor, Frankfurt am Main, Städelsche Galerie. No. 288.; terrakottaszobor, Velence, Cà d'oro (Fogolari, G.— Nebbia, U.— Moschini, A.: La R. Galleria G. Franchetti alla Cà d'oro. Venezia, 1929. p. 96.).
