Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)
Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum régi szoborgyűjteményében. II
a halott Krisztus-test vízszintes és az ülő Mária függőleges vonalának összeütközését igyekeznek lehetőleg tompítani. Szinte azt mondhatni, hogy a megoldások a test súlyának és illetőleg a test tartásának realisztikus éreztetéséből alakulnak ki, mely mögött a szerkezeti váz, a finom átmenetektől tompítva, csak rejtetten érvényesül. Megoldásaikban mindig valami kiegyensúlyozottságra, lehetőleg zárt kompozíciókra törekednek. Ez magyarázza meg azt is, hogy az olasz szobrászat aránylag későbben kezdett foglalkozni ezzel a témával, annak ellenére, hogy a festészetben régóta elterjedt és kedvelt motívum volt. A szobrászat valóban csak akkor tette magáévá, amidőn fejlődésében elérkezett a zárt, kiegyensúlyozott csoportfűzéshez. 201 Az utat idáig a festmények és domborművek egyengették. A fentebbiek alapján ezt a Pietá-csoportot, mely a legelterjedtebb Itáliában és a fejlődésben is a legjelentősebb, realisztikus típusnak nevezhetnénk. Ennek kialakulása vezetett Michelangelo nagyszerű alkotásához, továbbá Múzeumunk Pietá-szobrához is. E fő Pietá-csoporton kívül még több típust, illetőleg változatot különböztethetünk meg. Feltűnő azonban, hogy a német művészetben oly gyakori típusok, mint a horizontális vagy a lépcsős típus, csak elvétve fordulnak elő. Az utóbbi 202 csoport önálló fejlődés eredményeként alakult ki az olasz művészetben, amit nemcsak a nagy időbeli távolság, hanem a német típustól eltérő vonásai is bizonyítanak. A horizontális típus azonban a német import-Pieták hatása alatt jelentreliefjei (Paoletti, P.: L'architettura e ia scultura del Rinascimento a Venezia. I. Venezia, 1893. p. 146., Tav. 72.) és a S. Rocco paxtáblája (L'Arte, 1898. p. 167.); G. Minelli domborműve a londoni Victoria and Albert Museumban (Körte op. cit. S. 85.); paviai Certosa gyámkődomborműve (Beltrami, L.: La Certosa di Pavia. Milano, 1895. p. 50.). A szobrok közül: Lorenzo Vecchietta elpusztult Pietà-szobrai (Preuss. Jahrbuch. 1909. Beiheft. S. 71, 73. — V. ö. Valentiner, W. R.: Catalogue of an exhibition of Italian Gothic and early renaissance sculptures. The Detroit Institute of Arts. 1938. No. 74. Vecchiettának tulajdonított Pietà-relief); Cremona környékéről származó Pietá-szobor, Frankfurt, Städtische Galerie, Niccolo dell' Arca-nak tulajdonított szobor a római Angyalvárban (Körte op. cit. S. 82, 83.); Tommaso Rodarinak 1498-ból való Krisztus siratása a comói dómban (Rassegna d'arte, 1905. p. 173.) és Antonello Gagini szobra (Palermo, Chiesa della Magione. — L'Arte, 1909. p. 138.). 201 Körte (op. cit. S. 13.) az olasz Pietá-szobrok aránylagos ritkaságának okát abban keresi, hogy az olasz gondolkodás visszariadt a megkínzott test megmintázásától. Az olaszok az ilyen ábrázolásokat valóban lehetőleg kerülik. Ez a felfogás azonban korántsem gátolta a Pietà elterjedését, hiszen számos falfestményt és képet ismerünk már a XIV. századtól kezdve, hanem csupán a Pietànak a német felfogástól eltérő, a jelenet borzalmas vonásait elkerülő vagy tompító megoldását eredményezte. Sokkal lényegesebb a Körte-tői említett másik ok (op. cit. S. 15—16.), az olasz statikai érzék, melynek nem felelt meg, hogy „der schwere Körper eines erwachsenen Mannes auf den zarten Knien einer Frau, ja seiner Mutter ruhen sollte". Ügy gondoljuk, hogy az olasz statikai érzék sem a téma ellen fordult, mert azt, mint a számtalan festmény és relief bizonyítja, az olasz vallásos érzés is megkívánta és szerette, hanem csupán a megoldásokkal szemben támasztotta a zárt, kiegyensúlyozott kompozíció követelményét, amit csak egy bizonyos fejlődési fokon, a XV. század végén érhetett el. 202 Lépcsős típusú Pietàk: Filippino Lippi rajzai, Firenze, Loeser-gyüjtemény (Marie op. cit. XII. p. 363.); Perugino: Pietà. Spello, S. Maria Maggiore (Bombe, W.: Perugino, Stuttgart —Berlin, 1914. S. 185.); Cosimo Tura: Pietà. Velence, Museo Civico. (Venturi op. cit VII/3. p. 544.); Varallo Sesia, chiostro dei Minori Osservanti freskója (Rassegna d'Arte 1906. p. 171.); Bartolommeo Montagna: Pietà. Vicenza, Santuario di Monte Berico; milánói Monte del Pietà, domborműve (Malaguzzi —Valeri, Fr.: Giovanni Antonio Amadeo. Bergamo, 1904 .p. 327.).
