Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)
Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum régi szoborgyűjteményében. II
A Pieta-íestmények és domborművek hatása fokozottan érezhető a kisebb, szerényebb mester, Giovanni della Robbia és műhelytársai munkáiban. Jacopo del Sellaio berlini képét (133. kép) a Robbia-műhely csaknem pontosan lemásolta (Paris, Musée des Arts décoratifs színes terrakotta domborműve)." 5 A firenzei Torrione di S. Rosa festménye (135. kép) a newyorki Bonaventura Gallery Pietajához 10ü szolgált mintaképül. A párizsi Jacquemart André-gyüjtemény festménye (138. kép) és a Bargello freskója (139. kép) készítik elő Giovanninak a firenzei Museo Nazionale-ban levő (140. kép) Pietá-domborművét (1514—15). A firenzei S. Felice Pietája (132. kép) pedig Bertoldo megrázó reliefjén (131. kép) ihletődött. 107 Giovanninak ez a műve viszont a berlini Kaiser Friedrich Museum plakettjére hatott. 198 Giovanni della Robbia sokszor ismételt, kedvelt munkái tovább vezetnek a XVI. század második felében és a XVII. század első felében készült terrakotta Pietákhoz. Giovanninak San Vivaldóban, illetőleg a bostoni Gardner-gyüjteményben levő Pietái (136. kép) szolgáltak mintaképül a sienai Osservanza domborművéhez 166 (137. kép). A Bargello Pietà jának (140. kép) motívuma pedig a San Giovanni Valdarno terrakottaszobrában (141. kép) ismétlődik meg. Ide kapcsolódik, mint a fejlődés egyik késői láncszeme, Múzeumunk Pietà-szobra. (142. kép.) Gyűjteményünk szobrára való tekintettel a firenzei fejlődést tekintettük át, de természetesen a Pieta-kompozíció önálló kialakulása nemcsak Firenzére szorítkozott, hanem egyidejűleg hasonló jelenségek mutatkoztak Sienában, Umbriában, Ferrarában, Bolognában, Velencében, Észak- és Dél-Itáliában is. 200 Az eddig ismertetett Pietà-csoport fejlődésében általában megfigyelhető, hogy a két alak összekapcsolásában az absztrakt vonalakat lehetőleg kerülik, gebiet. Leipzig, 1907. Taf. 26.); dombormű a kölni S chnüttg engyűjteményben (Witte Fr.: Die Skulpturen der Sammlung Schnüttgen in Cöln. Berlin, 1912. Taf. 40.); Hubert Gerhard Pietà-szobra, München, Michaelskirche (Kunst und Kunsthandwerk. XXI. 1918. S. 125.). 195 Loeser, Ch.: L'Art italien au Musée des Arts décoratifs. Gazette des Beaux Arts. 1908. Vol. 40. p. 413. 196 Marqùand, A.: Della Robbias in America. Princeton, 1912. p. 125. 197 Körte (op. cit. S. 84—85.) a S. Felice Pietàjât tévesen északi (burgundi és német) mintaképekből származtatja. 198 Bange, E. F.: Reliefs und Plaketten. Berlin—Leipzig, 1922. No. 35. (Staatliche Museen zu Berlin). 199 Azelőtt Cieco da Gambassinak, újabban Giovanni di Paolo Nerinek tulajdonítják (Bertarelli, L. V.: Guida d'Italia del Touring Club Italiano. — Toscana. Milano, 1935. p. 458.). 200 A Firenzén kívül eső területek Pieta-kompozícióiból csak néhány jellemzőbb darabot emelünk ki, hogy jelezzük elterjedését és az egyes területek törekvéseit. — Az umbriai Pietà-festményekre vonatkozólag v. ö. a 187. sz. jegyzetet. A többi festőiskolákból a következő képeket említjük: a newyorki Metropolitan Museum Sassetta iskolájából való oltárképének külön Pieta-kompozíciója (Marie op. cit. IX. The Hague ; 1927. p. 369.); Ercole daFerrara Pietà-képe. Liverpool, Museum (Venturi op. cit. VII/3. Milano, 1914. p. 690.); Michèle di Matteo oltárképe, Bologna, Galleria (Marie op. cit. VII. The Hague, 1926. p. 227.); Cima da Conesrlianónak tulajdonított Pietà-kép S. Pietro d'Orzióban; Carpaccio festménye a londoni Agnew-gyüjteményben (L'Arte, 1934. p. 241.). A domborművek közül: Francesco di Gioroiónak tulajdonított dombormű a párizsi Musée Jacquemart André-ban (Rassegna d'Arte, 1914. p. 210.); Reggio Emilia, Palazzo Rangoni domborműve (Rassegna d'Arte, 1909. p. 150.); a velencei S. Lio és a S. Andrea della Certosa
