Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)
Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum régi szoborgyűjteményében. II
rövid áttekintése, 179 hogy világosabbá, érthetőbbé váljanak azok a hagyományok, melyek Múzeumunk szobrát létrehozták. A Pietà a Krisztus siratását ábrázoló kompozíciókból fejlődött ki olyanformán, hogy a siratok csoportjából mindjobban kiemelkedett a Krisztus testét tartó Mária alakja. A fejlődés, úgy látszik, a festészetben ment végbe. A folyamat legelső állomásai a XIII. századi feszületek Siratásképei és a firenzei Battistero mozaikja. A XIV. századból már önálló Pietá-képeket ismerünk (sienai kép a párizsi Le Roy-gyüjteményben, toszkán kép Trapaniban, a múzeumban, *Cecco di Pietro képe a pisai múzeumban). 1S) A XV. században ez a folyamat továbbfolytatódik, illetőleg megismétlődik újból a Siratás-Pietákból kiindulva. Firenzében ennek a folyamatnak legfontosabb állomásai: Andrea del Castagno üvegablaka (1440) a firenzei dómban, 181 Jacopo del Sellaio képei 182 (133—134. kép) az Uffiziben és a berlini múzeumban (az utóbbi 1490-ből), a párizsi JacquemartAndré-gyüjtemény képe 183 (138. kép), a Torrione di S. Rosa tabernakulumának festménye (135. kép) Ghirlandaio iskolájából, 14 Davide Ghirlandaio freskója a Bargellóban 185 (139. kép) és a British Museum egy firenzei niellója. 188 A fejlődésbe valószínűleg belejátszott a Peruginón keresztül érkező umbriai hatás is. 187 Peruginónak egyik Pietá-képe éppen a firenzei S. Croce-t díszítette. 188 Már a XV. század elején a szobrászat is foglalkozott a Pietá-témával. Vasari írja Dello Delliről, hogy „fece .. . . di terracotta .... nella chiesa de' Servi un Cristo morto in grembo alla Vergine". 189 De munkája nyom nélkül elveszett és azt sem tudjuk, hogy kezdeményezésének volt-e visszhangja. A fennmaradt 1Ta Az itt következő vázlatos áttekintés anyaga természetesen nem tekinthető teljesnek. Rendszeres részletkutatásokkal az olasz Pieták számát bizonyára lényegesen lehet még növelni és ezzel együtt az egyes típusok szétválását, meg eredetét jobban tisztázni. 180 V. ö. Swarzenski, G.: Italienische Quellen der deutschen Pietà. Festschrift Heinrich Wölff lin. München, 1924. S. 127—134.; Körte, W.: Deutsche Vesperbilder in Italien. Kunstgeschichtliches Jahrbuch der Bibi. Hertziana. I. 1937. S. 8—18. 181 Marie op. cit. X. The Hague, 1928. p. 344. 182 Marie op. cit. XII. The Hague, 1931. p. 384, 395. A berlini képhez közeláll a British Museum egyik metszete (Hind, A. M.: Early italian engraving. New-York/London, 1938. Part. I. Vol. II. PI. 107.). 183 Marie op. cit. XI. p. 553. (Verrocchio iskolája). 184 Fischel, O.: Die Zeichnungen der Umbrer. Jahrbuch der preuss. Kunstslgen. 1917. S. 47. 185 Dedalo. Anno XI. Vol. I. 1930—31. p. 85. — A Ghirlandaio-körhöz alkalmazkodik a Mátyás király brüsszeli Missaléjában levő Pieta-miniatúra is, melyet Attavante festett. (Hevesy, A. de: La bibliothèque du roi Matthias Corvin. Paris, 1923. Pl. XXX.) 188 Ottley, W. J.: A collection of one hundred and twenty-nine Fac-Similes of scarce and curious prints. London, 1828. PI. 10. — V. ö. a perugiai Galleria 220. sz. képével. (L'Arte, 1935. p. 179.) — 187 Az umbriai festészetben az önálló Pietà-kép meglehetős gyakori. — V. ö.: Francesco di Gentile Pietàja, Assisi, Perkins gyűjt. (Serra, L.: L'Arte nelle Marche. II. Roma, 1934. p. 248.); Visso, Collegiata, Pietà-festmény (Serra op. cit. p. 356.); Bonfiglinek tulajdonított festmény, Perugia, S. Pietro (Marie op. cit. XIV. p. 148.); Bartolommeo da Foligno freskója a folignói S. Maria infra portas templomban (Bollettino d'Arte, 1911. p. 94.); a perugiai dóm 1486-ból váló képe, melyet Fiorenzo di Lorenzónak, vagy Bartolommeo Caporalinak tulajdonítanak (Marie op. cit. XIV. p. 141.) és a perugiai Galleria 220. számú képe (L'Arte, 135. p. 179.; Marie op. cit. XIV. p. 199.). 188 Vasari, G.: Vite de' più eccellenti pittori, scultori ed architettori. Ed. Milanesi. JII Firenze, 1878. p. 577. 189 Vasari op. cit. II. Firenze, 1878. p. 147.
