Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)
Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum régi szoborgyűjteményében. II
beállított, ülő alakja. Bár mindkét alak feje fáradtan, üresen van mintázva, mégis eléggé jellegzetesek ahhoz, hogy mintaképüket felismerhessük. Venus üres profilját, csapzottan lehulló haját a bécsi Liechtenstein-gyűjtemény ülő Dávidján 174 (129. kép) találjuk meg, az Adonisnak széles félkörben szertelobogó fürtöktől övezett fejét pedig a londoni Victoria and Albert Museum Szent Sebestyénbronzán 175 (130. kép). Mind a bécsi Dávid, mind a londoni Szent Sebestyén Francesco Susinitől származik, Giambologna és Antonio Susini tanítványától, a manierizmus egyik legkésőbbi mesterétől, akinek működése jórészben már a XVII. századra esik. 170 A Venus és Adonis eredeti modelljét is ő mintázhatta, Múzeumunk bronzpéldánya azonban már nem sajátkezű műve, hanem exportra dolgozó, tevékeny műhelyének másolata. Következő darabunk, a Pietát ábrázoló színes terrakottacsoport 177 (142. kép), közel egykorú Susini bronzával, mégis egészen más világot képvisel. Az olasz szobrászat általános fejlődésétől távolálló darab, mely tárgyban és kompozícióban régi hagyományok továbbfolytató ja. Csak egyes részletei árulják el, hogy már a koraseicentóba tartozik. Egyszerű, provinciális, de mégis nagyvonalú alkotás, mely elsősorban témájával kelti fel az érdeklődést. Éppen a legújabb művészettörténeti irodalom igen gyakran foglalkozott a Pietá-kompozíciók eredetével és típusaival. 17s Az értekezések azonban többnyire a német fejlődést vázolták, a német alkotások jelentőségét domborították ki, az olasz művészetet csak mellékesen érintették. Ezért talán nem felesleges az olasz Pietá-kompozíciók rajz, — Beaux Arts. 1924. No. 6. p. 95.; Domenico Poggini Pluto-szobra, Firenze, Palazzo Vecchio, — Venturi op. cit. X/2. p. 283.; a newyorki J. P. Morgangyűjtemény gladiátor bronza, — Bode, W. von: Die ital. Bronzestatuetten der Renaissance. III. Berlin, 1912. Taf. CCXXIV., Burlington Fine Arts Club-Catalogue of a collection of italian sculpture. London, 1913. p. 83—84. No. 74., Art in America. I. 1913. p. 73., Beaux Arts, 1924. No. 6. p. 96.) 174 Tietze — Conrat, E.: Die Bronzen der fürstlich Liechtensteinschen Kunstkammer Jahrbuch des kunsthist. Institutes der k. k. Zentralkommission für Denkmalpflege. Bd. XI. 1917. S. 21. 175 Planiscig: Piccoli bronzi. tav. CCXXII. fig. 377. 176 Thieme—Becker: Allgemeines Künstlerlexikon. Bd. XXXII. Leipzig, 1938. S. 305—306. 177 Lajstrom, 1896. 5. 1. (umbriai mester, XVI. sz.); Fabriczy: Krit. Verz. S. 28. No. II. 79. (umbro-firenzei, koracinquecento); Schubring: Katalog der Bildwerke. No. 81. (firenzei, 1530 körül); Schubring: Ital. Renaissanceplastik, S. 96. (firenzei, 1530 körül); Balogh: Die alten Bildwerke. S. 205. (firenzei cinquecentóban gyökerező munka a XVII. sz. elejéről, valószínűleg Cieco da Gambassi köréből); Csánky op. cit. 248. 1. (Cieco da Gambassi köre). 178 A Pietá-kompozíciók irodalma: Thode, H.: Franz von Assisi und die Anfänge der Kunst der Renaissance in Italien. Berlin, 1885. S. 452—455.; Detzel, H.: Christliche Ikonographie. I. Freiburg in Breisgau, 1894. S. 431.; Mâle, E.: L'art religieux de la fin du moyen âge. Paris, 1908. p. 17, 31, 122 ss.; Pinder, W.: Die dichterische Wurzel der Pietà. Repertórium für Kunstwissenschaft. XLII. 1920. S. 145.; Demmler, H.: Die mittelalterlichen Pietà-Gruppen im Kaiser Friedrich Museum. Berliner Museen XLII. 1921. S. 15.; Baum, J.: Gotische Bildwerke Schwabens. 1921. S. 72.; Pinder, W.: Die Pietà. Leipzig, 1922.; Passarge, W.: Das deutsche Vesperbild im Mittelalter. Augsburg, 1924.; Swarzenski, G.: Italienische Quellen der deutschen Pietà. Festschrift Heinrich Wölfflin. München, 1924. S. 127—134; Künstle, K.: Ikonographie der christlichen Kunst. I. Freiburg in Breisgau, 1928. S. 483—486.; Panojsky, E.: Imago Pietatis. Festschrift für Max J. Friedländer. Leipzig, 1927. S. 261—308.; Körte, W.: Deutsche Vesperbilder in Italien. Kunstgeschichtliches Jahrbuch der Bibliotheca Hertziana. I. 1937. S. 1—138.; C. Th. Müller ismertetése Körte cikkéről. Zeitschrift für Kunstgeschichte 1937. S. 391.
