Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)

A Szépművészeti Múzeum 1937, 1938, 1939-ben

A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM 1937, 1938, 1939-BEN Ez elmúlt három év múzeumunk életében a tervszerű munka időszaka volt. Annak a programmnak megvalósítása, amelyet a Főigazgató hivatalának elfoglalása után a nyilvánosság számára közreadott és amelyben a múzeum legközelebbi feladatait körvonalazta, nagy előkészítő munkát követel. Ilyen munka folyt az elmúlt három év alatt intézetünk falai között és ennek az építő munkának 1939-re két gyümölcse ért meg. Ezek egyike a múzeum Egyiptomi Gyűjteményének 1939. május 4-én történt megnyitása. Ezzel a magyar muzeális életnek és kultúrának régen érzett hiányát pótoltuk. A kis gyűjtemény, melynek rendezési elveiről alább szólunk, tanulságos, bővelkedik szép és az egyiptomi életre rendkívül jellemző emlékekben és az antik kultúrának múzeumainkban oly kiválóan képviselt anyagához megadja a szükséges bevezetést és kiegészítést. Rendezésében a legkorszerűbb múzeumtechnikai elveket kívántuk érvényesíteni, mert az e téren világszerte folyó nagy versenyben — fejlett múzeumi kultúránk eddigi szintjéhez méltóan — mi sem maradhatunk le. Ennek a munkának a második eredménye a megszüntetett Üj Magyar Képtár helyén 1939. évi július 5-én „A XIX—XX. század Külföldi Mesterei Kiállításának" megnyitása volt. Az Üj Magyar Képtár már nem felelt meg hivatásának, látogatóinak száma nagyon megcsappant és ezért feltétlenül szükségessé vált az ott kiállított anyag bevonása és mással való felcserélése. A múzeum újjárendezési programmjához híven a modern külföldi anyagot összpontosítottuk az Andrássy-úti régi Műcsarnok újonnan installált helyiségeiben. E külön felállítással megszüntettük azt a visszásságot, hogy hely hiányában a német és francia kollekció kivételével éveken át zárva tartottuk e nagyérdekességű és kitűnő műalkotásokat magában foglaló gyűjteményt. így megkapta azt a hangsúlyt és azt a helyet, amelyet e gyűjtemény már régen megérdemelt. Rendezési elveiről alább szólunk, itt csak azt kívánjuk megállapítani, hogy a külföldi képes szoborgyüjtemény ilyen, egy helyütt való csoportosításával a múzeum központi épületében igen jól felhasználható és számottevő kiállítási férőhely szabadult fel modern magyar képíróink és szobrászaink műveinek elhelyezésére. Elhatároztuk különben azt is, hogy ezt a kiállítást más fontos hazai vagy külföldi kiállítás esetében időnként leszereljük, sőt újabb, jelentős, idetartozó szerzeményeinkkel állandóan felfrissítjük. Említsük meg e beszámoló keretében még azt is, hogy a Régi Képtárban e három év folyamán több új képet állítottunk ki. Az Űj Magyar Képtár leszerelt anyagából, valamint új szerzeményeinkből rendeztük be a megüresedett francia kabineteket és a felszabadult nagy német termet is. Üj szerzeményeinkből egyébként is egy új nagy termet állítottunk fel és azt időnkint újabb és újabb képekkel frissítjük fel. Nagy vonzóerőt biztosított múzeumunknak az az értékes kollekció — 22 kép és egy igen jellemző gobelinnel borított bútorgarni túra —, amelyet Rothermere lord adott át kiállításra világhírű gyűjteményéből a Múzeumnak és amely immár harmadik éve áll az érdeklődés homlokterében. Kötelességünknek tartjuk a nemes Lordnak hálás köszönetünket e helyütt is kifejezni azért a kitüntető bizalomért, amellyel gyűjteményének nagyhírű kincseit oly hosszú időn át múzeumunk őrizetére bízta. Grafikai Osztályunk is tervszerűen folytatta időszaki kiállításainak rendezését, új meg új szempontok szerint csoportosítva e gyűjteményünk érdekes darabjait. De ezek mellett egész sorozatát rendezte meg múzeumunk a részint külföldi, részint hazai művészeti kiállításoknak. Ezeknek anyagát vagy külföldi művészek ideküldött kollekciói ad-