Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)

A Szépművészeti Múzeum 1937, 1938, 1939-ben

ták, vagy magyar magángyűjtők, főleg azonban a Múzeum gyűjteményeiből tevődtek össze. Ezeknek részletes felsorolását a beszámoló C) Kiállítások szakaszában találja az érdeklődő. • • * Meg kell emlékeznünk e helyütt legalább röviden arról a nagy munkáról is, amely múzeumunknak 1935-ben felállított új gyűjteménye, a Régi Magyar Képtár anyagának feldolgozása érdekében folyik. Ez a gyűjtemény főképen a Magyar Történeti Múzeum idevágó anyagából alakíttatott és ezt az eltelt három év alatt — alább található beszámolónk szerint — a műpiacon ma felvásárolható kiválóbb darabokkal céltudatosan fejlesztettük és gyarapítottuk. Így ma már eljutottunk oda, hogy 1941-ben nagyobb részében a közönség elé kerülhet. A három év alatt ebben az osztályban végzett leltározási, restauráló és konzerváló munkák felsorolását mellőzni kívánjuk. Már itt meg kell azonban állapítani, hogy ez a munka, — minthogy a restaurálandó anyag hosszabb időn át műtárgyaknak nem egészen megfelelő helyen őriztetett —, olyan állandó természetű és folyamatos tevékenységet tett szükségessé, amelynél a befejezés csak hosszabb idő múlva állapítható meg. A műtárgyaknak faanyagában az évek hosszú során át felgyülemlett nedvesség állandóan dolgozik, nem egyszer már késznek vélt munkát újra elő kellett vennünk. Ez a tapasztalás vezetett annak az egyedül helyes eljárásnak követésére, hogy az anyag legnagyobb részén állandóan dolgozunk és a restaurálás eredményét végérvényesen ily módon biztosítjuk. Itt jegyezzük meg, hogy 1938-ban restaurálás céljából a földszinti nagy márványteremben elhelyezett kisszebeni főoltárt is lebontottuk. Tervbevettük az antik márványgyüjteménynek teljesen új átrendezését is. Ez az osztály a Múzeumnak a közelmúltban átrendezett részeihez képest múzeum-technikailag teljesen elavult; de az átrendezést amúgy is szükségessé fogja tenni a Magyar Történeti Múzeum Régészeti Osztályától már átadni igért csereanyagnak a régi darabok közé való beiktatása is. Űj átrendezésre szorul az Antik Gipszgyüjtemény is, amelynek felállítása mai megkopott állapotában tarthatatlan és kirí a Múzeum gyűjteményeinek együtteséből. Zavaró itt a redőzött háttér is, amely annak idején festett és a hosszú évek során teljesen megmerevedett, elporosodott papírvászonból készült; ennek felcserélését a lekopott festés és a rossz állapot is sürgősen követelné, annál is inkább, mert egy termet, amely eddig az Antik Gipszgyüjtemény elhelyezésére szolgált, 1938-ban a Régi Magyar Képtár gyűjteménye számára kellett kiüríteni. Így tehát az innen kikerült gipszöntvényeknek a többi termekben való elhelyezéséről és beosztásáról is gondoskodnunk kell. Szükséges volna ezenkívül sok Öntvényt is alaposan patinázni és restaurálni, jóllehet a sérülések és kopások helyreállításáról állandóan gondoskodtunk. Mint fentebb már említettük, a Múzeum elsőemeleti balszárnyában „A XIX—XX. század Külföldi Mesterei Kiállításának" felállításával egy nagy terem és három kabinet ürült meg, amelyeket a volt Űj Magyar Képtár válogatott anyagával töltöttünk meg. Már is bizonyos azonban, hogy a Modern Magyar Képtár programmba vett újjárenrendezését a ma rendelkezésünkre álló kiállítási férőhely birtokában megoldani nem lehet. Ezt a rendezést okvetlenül meg kell előznie a Múzeum második emeleti balszárnya átépítésének. Ily módon három olyan nagy és kitűnő termet nyerhetnénk, mint a Múzeum jobboldali szárnyán a Balló-másolatok gyűjteményének helyiségei. Ennek az építkezésnek végrehajtása esetén az eddigi számítások szerint a Múzeum körülbelül 1000 négyzetméter falterület birtokába jutna, amely lehetővé tenné e feladatnak korszerű megoldását. A Modern Magyar Szoborgyüjtemény jelenlegi kiállítási helyiségei közül az utolsót kiürítettük, anyaga az Andrássy-úti új kiállításba került. Most már nem sokáig késhet e gyűjtemény újjárendezése sem, ehhez azonban szükséges a mostani elkerített kiállítási helyiségeknek megfelelő módon való átalakítása. Még ma is megoldatlan a szoborraktárnak mindinkább elodázhatatlanná váló megfelelő elhelyezése, amelyet a jelenlegi állapotok mellett csakis a szuterrénben lévő és részben üres, részben kiürítendő altiszti lakások felhasználásával lehetne végérvényesen megoldani. A ma depóiként használt, a Múzeum szempontjából amúgy is alkalmatlan helyre a helyiség megnagyobbítása érdekében feltétlenül szükségünk lesz. A raktár és a kiállítási helyiségek zavartalan összeköttetésének megoldására előbb-utóbb szükséges lesz a Múzeum hátsó lépcsőházába nagyobb teherbírású, súlyos szobrok szállítására is alkalmas felvonó beépítése. Ennek elkészülésével e szoborgyüjtemény új felállítása is lehetővé válik, mihelyt a Múzeum