Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)

Oroszlán Zoltán: Színész-maszkok és szobrocskák antik terrakotta-gyűjteményünkben

5. öreg dajka gyermekkel. — (6. kép. Téglaszínű agyag. Mag. 15.5 cm. Hátul nagy négyszögű kivágás. Több helyen törött, a talapzat nagy része a jobb lábfejjel együtt gipsz-kiegészítés.) — Közepes magasságú talapzaton álló, jobb lábával kissé előrelépő öreg nő. Feje karikatúraszerűen mintázott arcvonásokkal bír, — lapos homlok, tömpe orr, széles száj duzzadt ajakkal. — Öltözete chiton és rövidebb köpeny. Balkezével egy vállához támasztott, kendőbe burkolt csúcsos fejkötőjű csecsemőt szorít magához, jobbjával valami tárgyat tart keble előtt. A valamikor gazdag színezés nyomait máig őrzik a vén nő arcán látható rózsaszínű és fehér, a ruhán lévő szürkéskék és a csecsemőn fellelhető pirosas és fehér színfoltok. A már látott dajka-típusnak egy másik példánya, melynek szintén több párját találjuk az antik terrakották között (Winter, Typen, II. S. 469 Nr. 4, 6 és 8; Sieveking, Sammlung Loeb, II. S. 40, Taf. 101; Kekule, Die Terrakotten von Sicilien, S. 79, Taf. L. 2., stb.) Mivel a párdarabok csaknem mind itáliai lelőhelylyel bírnak, —- Capua, Tarentum, Sicilia, — úgy látszik a tipus is, ily formájában, itáliai eredetű. Az erősen torzított arcvonásokból is színész-szobrocskára következtethetünk, nem egyszerű dada-karikatúrára, melynek típusa egyébként már a Kr. e. V. század elején feltűnik az antik terrakották között. 6. Szakállas szüénoszfej, szobortöredék. —- (18. kép. Barnásszürke agyag. Mag. 3.5 cm. Ép.) — Szakállas férfifej, melyet a hegyes fül, az arc széles mintázása, a tömpe orr, a széles száj és az apró, hunyorgó szemek tesznek szilénoszszerűvé. A dús hajat a homlokon széles szalag fogja át. A típus jól ismert az antik terrakották között (1. Winter, Typen, II. S. 414 Nr. 1.; Encyclopédie photographique de l'art, Louvre, éd. TEL. II. 207 F., stb.). Azonban nem egyszerűen szilénoszt kell látnunk e szobrocskában, hanem a szatirjátékokon szereplő és a szilénoszmaszkot magára vett színészt. Ebben a véleményben volt P. Arndt is, aki szerint a szobrocska „schauspielerähnlich". 7. Szakállas szüénoszfej, szobortöredék. — (19. kép. Barnásszürke agyag. Mag. 3.3 cm. Ép.) — Mintázásában az előbbire hasonlító szakállas férfifej, a fejet azonban itt szalaggal átkötött diadémszerű hajkoszorú díszíti (szpeira). Rózsaszínű festés nyomai a szpeirán, hússzínűek a homlokon. E típusra szintén találunk megfelelő példákat az emlékanyagban (1. Winter, Typen, II. S. 414 Nr. 3.), és ezeket is jellemzi a színpadszerűség (Arndt szerint „Schauspielerähnliches Silenskopf mit Wulstkranz"). Természetesen ezekkel a fejtipusokkal kapcsolatban nem szabad a szatír játékok nemes komolyságú alakjaira, a „Papposzilénoszokra" gondolnunk, melyeknek ábrázolásában a mi fejecskéinken is uralkodó durva vonások erősen megfínomodnak. 8. Odysszeusz-fej püosszal, szobor töredéke. — (14. kép. Világosbarna agyag. Mag. 5 cm. A fej elől ép, hátul törött.) — Komikus maszkkal ellátott fejecske, mely nyilván szobor része volt, a nyak alatt az öltözet redői még látszanak. A fejet csúcsos süveg, pilosz, fedi, mely alól kilátszik a rövidre vágott haj.