Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)

Oroszlán Zoltán: Színész-maszkok és szobrocskák antik terrakotta-gyűjteményünkben

A tömpe orr, a ferdére húzott száj, az apró hunyorgó szem erősen komikus jelleget kölcsönöznek az arcnak, melyen a régi színezést még fehér és piros színfoltok tanúsítják. Az ó-komédiának egy többször is előforduló alakjával állunk szemben, melyet a párdarabok alapján (1. Bieber, Theaterwesen, S. 131, Taf. LXVII. 3.; U. az, History, pag. 79, fig. 112.) talán Odysszeusszal azonosíthatnánk, legalább is reá jellemző a csúcsos süvegnek, a pilosznak viselése. Odysszeusz az ó-komédiában is komikus szerepkörre kárhoztattatott és ennek a szereplésnek emlékét őrizték meg számunkra e terrakották, melyek között a mi szobrocskánk mintázásának ügyességével kitűnik. A csúcsos süveg más viselőire — vándorárusok, parasztok, pásztorok — emlékünkkel kapcsolatban aligha gondolhatunk, az arctípus anynyira emlékeztet a fentebb idézett hasonló Odysszeusz-ábrázolásokra. 9. Komikus színész feje, szobor töredéke. — (25. kép. Világossárga agyag. Mag. 3.5 cm. Az arc ép, a fej hátsó része törött. A balarcon égés [?] nyomai.) — A maszkot dús, felfésült haj övezi, az arcon kicsinysége mellett is ott találjuk az annyira jellemző homlok-, továbbá orr és szem körüli redőket. A szemöldökvonal erős és balfelől jóval magasabb, mint jobbról. A kidülledő szemeket apró gömböcskék alkotják, az orr tömpe; a szájat tölcséralakú nagy szakáll veszi körül. A szobor egykor színezett volt, a fehér alapozás nyomait még több helyen láthatjuk. A fejecske eddigi emlékeinkkel ellentétben, ha meghatározását keressük, az új-komédia területére visz bennünket. A rabszolga-maszkok között találjuk a legközelebbi párhuzamokat (1. C. Robert, Die Masken der neueren attischen Komoedie, S. 77, Fig. 94; Collection Lecuyer, K, 2. 2). Maszkunk közelebbi meghatározásához a támpontot a baloldalon magasabb szemöldök adja, mely sajátosságot a kutatók Pollux maszk-lajstroma alapján mint a Txptüfiímíc njeuwv és a &oû\oç Oepcnrwv szolga-tipusok jellemző vonását jelölték meg. Egészen bizonyos, hogy kis fejecskénk is ezeknek a rabszolga-típusoknak valamelyikét ábrázolja. II. Maszkok. A) Tragikus maszkok. 10. Tragikus maszk. — (20. kép. Sárgásszürke agyag. Mag. 6.5 cm. Ép, a fejtetőn két lyuk.) — Szakálltalan ifjú-fej. Az arc szigorú stílusú kissé nyitott ajakkal. A hajat, melynek fonatai kétoldalt hullanak alá, a homlok fölött háromszoros szpeira díszíti; ezek és a leomló fürtök fölött díszként három, illetőleg egy-egy repkénylevelet találunk. Fehéres és rózsás színfoltok mutatják az egykori színezés maradványait. Maszkunknak közvetlen rokonait az emlékanyagban nem ismerem. Némi rokonságot mutat maszkunkkal az a cataniai maszk, melyet Kekulé közölt: ,,Die Terrakotten von Sicilien" című munkájában, az LUI. tábla, 4. képén. A maszk kissé archaizáló elemei (a maszk aligha származhat a Kr. e. III. sz.-nál korábbi