Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)

Csánky Miklós: Két későgótikus bécsi táblakép a Szépművészeti Múzeumban

A bécsi Imádás mesterét (Meister- der Wiener Anbetung) többen, Benesch, Baldass, Oettinger Bécsbe vagy Bécsújhelyre lokalizált festőiskola alapítójának állították be. További munkáinak a párizsi gróf Durrieu-gyüjtemény négy ugyancsak kisméretű passió-képét tartják. Fejlődéstörténeti jelentősége Oettinger nagy munkájában

11 bontakozott ki teljesen. Stílusa talán egy régebbi ausztriai irányzatból eredt, melyre azonban csak bizonytalan nyomok, Kölnbe, Frankfurtba és Bécsbe szétszóródott és 1400 körül készült passio-képecskék utalhatnak.

12 Festői sajátságai konzervatív hajlamából következnek, a cseh festészet formakincsébe nyúlt vissza: a wittingaui mester eredményeiből indult ki. Irányzatát s talán egy ideig iskoláját is tanítványai: a nyugatról bevándorolt Hans von Tübingen és az úgynevezett Bemutatások mestere (Meister der Darbringungen) folytatták és fejlesztették a keleti német Dunavölgy legfontosabb művészi centrumává. Ide torkollanak Kassai Jakab kezdeményezései is. A bécsi Jézus születése-kép 1415 körül készülhetett. Ez a keletkezési idő most már a budapesti képre is vonatkozik. Sajnos, ez utóbbi sem ment azoktól az apró sérülésektől, melyek a bécsi képet is érték. Mária és az előtérbe került bölcsek fejein a retusok ezt palástolják. Az eredeti megkopott aranyozott hátteret itt is a finoman poncolt szegélyminta és a napkeleti bölcsek csillaga díszíti. Az új jelenet közelebb visz a mester jelentőségének és képességének ismeretéhez. A háttérben közeledő koronás és szakállas király érintetlen kifejezésében Hans von Tübingen iskolájának egyik jellegzetes őstípusa maradt fenn.

13 A köpenyek itt is a testhez feszülnek vagy a földön laposan fektetett gyűrődésekben kiengednek. Az előtér színes virágokkal gazdagodott, a kép felső sarkában pedig újra megjelenik a bécsi jelenet tülkös pásztora. A meleg olívzöld, világos piros és kék köpenyek, valamint Mária karmin tunikája az eleven színfoltok, melyeket a távlatban egyre barnásodó, szokásosan tört szürkés-zöld táj háttér foglal az egységesen harmonizáló képhatásba. Elképzelhető tehát, hogy az egykori oltárka keretében ezek a táblák a kidolgozás miniaturás finomságában és zománcos fényében ékszerként ragyogtak. Kassai Jakab és a bécsi Imádás mesterének táblái a stiláris fejlődés felette hézagpótló láncszemei, az egyik a magyar, a másik a német anyagban juttatta a korai bécsi képeket külön jelentőséghez a múzeum régi képtárában. CSÁNKY MIKLÓS 11 Hans von Tübingen und seine Schule. Berlin, 1938. 43 és köv. 1. 12 Otto Benesch: Grenzprobleme der österreichischen Tafelmalerei. Wallraf-RichartzJahrbuch. Neue Folge, I. kötet, 1930. 66 és köv. 1., 81—83 kép. 13 V. ö. a linzi Keresztrefeszítés századosát, a troppaui és a bécsújhelyi hasonló jelenetek királyfejeit, a nürnbergi Körülmetélés József főjét stb.