Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)

Csánky Miklós: Két későgótikus bécsi táblakép a Szépművészeti Múzeumban

helyezett egyik könyv kötés-díszéből (4. kép) a mester szignaturáját olvastam ki. A könyv sötétkék támláján, a szabályosan elhelyezett öt rézköldök között, két egymástól tisztán elválasztott betű, egy nagyobb J és egy kisebb K szárai kanyarognak és színben a fém hatását, kékes fényét utánozzák. A J feje csak megkerüli a középső ütközőt, miként a K betű ugyanolyan cifra alsó szára az egyik sarok köldökét. A betűk kacskaringóit a térkitöltés indokolja. Nem ornamentum ez, ilyen aszimmetrikus fémdíszítés a régi gótikus könyvtáblákon ismeretlen. A betűk a szemlélőnek feküsznek, holott valójában a könyv egyik átlójába esnének. Már pedig Kassai Jakab, a részletek alapos megfigyelője s mindenkor a tárgyak hű visszaadására törekedett. így festi általános szokás szerint finom díszítésnek az osztrák címert, mintákat és betűket az Angyali üdvözlet-jelenet elülső kőlapjaira, ötletszerűen, megfigyeléseit követve. A Mária halála-tábla, a sorozat egyik legszebb képe, Benesch megnyugtató rekonstrukciója szerint

8 főhelyen, a jobb szárny belső oldalának bal alsó jelenetét képezte. Ide a szignálásra kínálkozó elszigetelt helyre és ezúttal egy könyvtáblába rejtette Jakab mester J K = Jacob Kaschauer névbetűiből álló monogrammját, korának általános gyakorlata szerint, hasonlóan Hans von Tübingen vagy Konrad Laib rejtett szignaturáihoz. A gyűjtemény legújabb gyarapodását a szerencsés véletlennek köszönhetjük. Az egyik budapesti magángyűjteményben egy miniatura finomságú és mindeddig publikálatlan kis képre találtam.

9 A Királyok hódolását ábrázolja (3. kép) és még az ajándékozó, dr. Dobay Aurélné az 1910-es években, Budapesten a Károlyipalota egyik aukcióján vásárolta. Az ismeretlen eredetű képet a Szépművészeti Múzeumban egy a XV. század első harmadában működő felsőausztriai vagy cseh festő munkájának véleményezték. A képecske művészi sajátosságaiból a „lágy stílus" kifinomult hangulata árad. A meleg, tüzes színek tónusos mélysége, a mintázás lágysága, a finom fény-árnyék átmenetek, a komponálás eszközei és motívumai, mint a gyermek Jézus kifejezése a XIV. századvégi cseh festészetre emlékeztetnek. Ezek az ismérvek azonban csak a stílus régies jellegére mutatnak. A további expresszív elemek a XV. század elejébe vezetnek. A redőzés már ornamentális ritmusba szilárdult, feltűnő a tömegek és formák légies, nyúlánk felépítése, melyek a kisméretű áhítatteljes képet az udvari művészet emelkedett légkörébe vonják. Éppen ebben az időben kibontakozó bécsi vagy bécsújhelyi festészet képvisel ilyen törekvéseket. Az idevágó emlékanyag rendkívül hézagos. A képecske mérete, típusai és részletformái azonban még a pontosabb lokalizálását is lehetővé tették számomra. Közvetlen párdarabját abban az azonos méretű Jézus születése-képben találtam meg (2. kép), mely a bécsi Művészettörténeti Múzeum régi német termének egyik gyöngyszemét jelenti.

10 Ismeretlen festője nevét is ettől a munkájától nyerte. 8 Katalog der Kunstsammlungen des Stiftes Klosterneuburg. 53 1. B Hársfa, 26*5X22 cm. 10 Katalog der Gemäldegalerie. Wien, 1938. 98 1., Nr. 1769. Hársfa, 26-5X22 cm. — M. Lindemann műkereskedő ajándéka. 1923.