Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)

Ybl Ervin: Anna királyné arcképe

festett arcképekre, egyéb dekoratív célokat szolgáló munkáira, költséges utazásaira és két folyamodványában

2 lelkiismeretesen leírja az 1530—1535-ig és 1535—1545-ig készült munkáit, felemlíti az általa elutasított kedvező ajánlatokat és erre való hivatkozással ismételten kéri az udvar tartozásainak megfizetését, járadékának felemelését. Ferdinánd nem egyszer teljesíti kérését, sőt 1558. május 14-én császárrá történt megválasztása után újból felemeli Seisenegger fizetését. Később a mester szemei elgyengülnek, eladja bécsi házát és 1561-ben Linzbe költözik. Itt hal meg 1567-ben, a császár azonban özvegyéről is gondoskodik. I. Ferdinánd kétségtelenül nagyon megbecsülte Seisenegger művészetét. 1558. október 16-án kelt rendeletével

3 a mestert és törvényes utódait nemességre emeli és régi címerét megújítja. A nemesi levél bizonyítja, hogy „Mit seiner Khunst der illuministrey und abconterfethur dieser Zeit für den beruemtisten erkhent und befunden ist". De Seisenegger is hűséggel viseltetett ura iránt; egy alkalommal megtakarított pénzéből ezer forintot kölcsönzött Ferdinándnak. Jakab mester elsősorban arcképfestő volt. Fametszéssel is foglalkozott és ismerte a „geometria művészetét". Többször lefestette I. Ferdinándot, feleségét Annát, II. Ulászló magyar és cseh király leányát, gyermekeiket, V. Károly császárt, Izabella császárnét és az uralkodócsalád egyéb tagjait, többek között Gentben Krisztinát, II. Keresztély dán király leányát, Francesco Sforza milánói herceg, majd lotharingiai Ferenc herceg feleségét, aki akkor nagynénjénél, Mária magyar királynénál, II. Lajos özvegyénél, Flandria kormányzónőjénél élt.* Ritkábban egyéb művészi feladatokat is megoldott, allegóriákat festett és Tiziano egyik oltárképéhez szárnyakat készített. Egy kisebb szárnyasoltára, közepén a Pietával, állandóan Ferdinánd ágya mellett függött. 1548-ban a prágai Hradsinban lévő, Ulászló uralkodása alatt épült nagytermet kellett volna Hans von Salzburg festő közbejöttével dekoratív portrékkal díszíteni, de ez a feladat nem jött létre. Elpuszult Prágában az a festmény is, amelyet Seisenegger a gyermekágyban elhalt Anna királyné emlékére állított oltár számára alkotott a Szent Vidszékesegyházban 1547-ben.

5 Ferdinánd trombitásai és harsonásai részére aranyos zászlókat készített, 1554 augusztusában pedig egy magyar hadilobogót fest és aranyoz, amelyet a király Nádasdy nádornak küld.

6 - Ernst Birk: Jacob Seisenegger, Kaiser Ferdinand I. Hofmaler. Mitteilungen der K. K. Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale, Wien, 1864., 72—82. lap. Franz Kreyczi: Urkunden und Regesten aus dem K. und K. Reichs-Finanz Archiv. Jahrbuch der Kunstsammlungen des Allerhöchsten Kaiserhauses. 1887. V. 4120 és 4481 regesta. 3 Ernst Birk: u. o. 87. lap. 4 Krisztinát ábrázolja Coxcie-nak szignált és 1545. évszámmal ellátott képe is Rothermere lordnak Budapestre küldött gyűjteményében. 5 Ernst Birk: u. o. 83. 1. 8 Ernst Birk: u. o. 87. lap. Dr. Heinrich Zimmermann: Urkunden, Acten und Regesten aus dem Archiv des K. K. Ministeriums des Innern. Jahrbuch der Kunstsammlungen des Allerhöchsten Kaiserhauses. 1888. VII, 4909. regesta: „1554. August 24. — Jacob Seisenegger, Königs Ferdinand I. Hofmaler, wird für die von ihm gefertigte Malerei und Vergoldung an der neuen, für Ungarn bestimmten Feldfahne, welche der König dem Herrn Nádasdy, grossgraf in Ungarn, hatte zustellen lassen, mit 50 Gulden rheinisch bezahlt. (HochzahlamtsRechnung 1554. Fol. 303.)"