Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)
Ybl Ervin: Anna királyné arcképe
Bár Seisenegger életében csak Ferdinánd szolgálatában állott, ura engedelmével a 30-as években mégis járt kétszer Spanyolországban, V. Károly császár és felesége, Izabella udvarában, Flandriában és másutt, ahol arcképrendeléseknek tett eleget. Augsburgban, a Reichstag ülése idején, 1530. június 15. és november 22. között festi Ferdinánd és Anna négy gyermekének, a négyéves Erzsébetnek, a hároméves Miksának, a kétéves Annának és az egyéves Ferdinándnak arcképeit. Valószínűleg ezek közül három függ jelenleg a hágai Mauritshuisban, kettőnek ismétlése pedig a bruxellesi képtárban látható. 7 Azelőtt Barthel Bénámnak tulajdonították, mások Strigellel hozták összefüggésbe a képmásokat, míg Max I. Friedländer Seisenegger beadványának lelkiismeretes leírására való hivatkozással mesterünk műveit nem fedezte fel bennük. 8 Legkorábbi ismert művei Seiseneggernek. Regensburgban 1532-ben megismételte a gyermekképmásokat; lehet, hogy ezek közül kettő, Miksáé és Annáé került Bruxellesbe. Ugyanebben az évben festi le először Anna királynét egész alakban. Az ilyen festmények a XVI. század első felében jöttek divatba, így ábrázolta már Strigel 1520 körül Konrád Rehlingent és családját (München, Pinakothek) és id. Cranach nem egy német herceget. Nyilvánvalóan régebbi oltárképábrázolásoknak voltak ezek elvilágiasodott utódai. Az olasz és francia festészetben is akkor jönnek az álló portrék divatba. így festette le 1532/33-ban Seisenegger Bolognában V. Károly császárt (Bécsi képtár) és a képet nem kisebb mester, mint Tiziano ismételte meg pradobeli képmásában." V. Károlyt Seisenegger legalább négyszer is megörökítette. Érdekes, hogy ezek közül egyet, amelyiken mesterünk fekete ruhában, nyakában az aranygyapjúval ábrázolta a császárt, régebben Tizianónak tulajdonították. Nem természet után készült a festmény, — mondották róla. Seisenegger egyes képein kétségtelenül a nagy velencei festőfejedelem stílusának és technikájának hatása alatt állott, mint azt már régen megállapították. 10 Bennünket most elsősorban Anna királyné arcképei és Seiseneggernek róluk szóló feljegyzései érdekelnek. Néhai Ernst Lajos gyűjteményének árverésén szerezte meg a Szépművészeti Múzeum a királynénak egy díszes ruhájú, fára festett, 51X64 cm nagyságú mellképét (1. kép), amelynek stílusa az arc későbbi átfestése Itt említjük még meg a másik magyarvonatkozású 4852. sz. regestát is: „1549. August 30. Komorn. — Dem Nassadisten Obersten Andreas Tarnóczy zu Komorn werden einige Gegenstände zugesendet, welche für den Pascha von Ofen als Geschenk bestimmt sind, als: ein silbernes und vergoldetes doppeltes Trinkgeschirr von 4 Mark 12 Loth Wiener Gewicht, das nebst dem dazugehörigen Futteral von Mert Papierer, Goldschmied zu Wien, geliefert wurde, weiters ein Panzerhemd, welches von Karl Schwetkhowicz um 175 Gulden rheinisch gekauft wurde. Für sämmtliche Objecte erscheinen 270 Gulden 35 Kreuzer rheinisch in Ausgabe. (Hofzahlamts-Rechnung 1549. Fol. 143.) — Andreas Tarnóczy war der Oberst der Kriegsflotte auf der Donau, deren Fahrzeuge Nassaden benannt wurden." 7 Musée Royal de La Haye, Mauritshuis 1935., 319—320. lap, 269, 270 és 271. szám. Musée Royal des Beaux-Arts de Belgique. Catalogue de la peinture ancienne 1912, 201—202. lap, 27 és 28 sz. 9 Max I. Friedländer: Altdeutsche Gemälde in der Sammlung des Freiherrn von Lötzbeck in München. Rep. für Kunstw. 1895. XVIII. 273. lap. 9 G. Glück: Original und Kopie, Festschrift für Julius Schlosser 238. 1. és Niels von Holst: Die deutsche Bildnismalerei zur Zeit des Manierismus. 10 Eduard von Engert: J. Seiseneggers jüngst aufgefundene Werke. Zeitschrift f. b. Kunst 1875. X. 153—158. lap.
