Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)

Ybl Ervin: Anna királyné arcképe

ANNA KIRÁLYNÉ ARCKÉPE SEISENEGGER JAKAB ISMERETLEN ALKOTÁSA A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN A bécsi Habsburg-udvar a XVI. század első felében sem biztosította magának állandóan a legkiválóbb művészek munkásságát. A világhatalmának csúcspontján lévő császári ház megelégedett másodrendű festőkkel és csak olasz, spanyol meg flamand földön vette igénybe elsőrangú mesterek szolgálatát. Az uralkodócsalád ízlése a mult gótikus hagyományait ápolta tovább, a XV. században nem volt köztük egy olyan egyéniség sem, aki, mint Corvin Mátyás, teljesen kitárta volna Bécs kapuit a haladottabb olasz művészet előtt. A polgári kereskedővárosok, Nürnberg és Augsburg patríciusai sokkal inkább voltak fogékonyak az olasz művészek új törekvései iránt, mint a hagyományokat pártoló, zárkózott császári udvar. A két városnak nagyobb része van a német renassaince-nak olasz hatás alatt való kifejlődésében, mint Bécsnek, ahol a renaissance tulajdonképen sohasem tudott igazán meggyökeresedni és ahol még a XVII. század végén is épült gótikus templom. A legnagyobb német festők is a birodalom egyéb városaiban, szabadabb felfogású helyeken működnek. Pacher, Dürer, Holbein és Grünewald Bécstől távol dolgozik idegenek vagy német polgárok számára, sőt a maradi id. Cranach sem a császári udvar, hanem a szász választófejedelem udvarához tartozott. Nem gyakorolt hatást a császárváros a romantikus tájat kedvelő dunaiiskola stílusának kifejlődésére sem. Csak Bernhard Strigelt tudta Miksa császár udvari festőjeként hosszabb időre lekötni és szobrászok meg építészek kapnak a középkor végétől kezdve jelentősebb megbízásokat az udvartól. Nem volt elsőrangú tehetség Jakob Seisenegger sem,

1 aki I. Ferdinánd király, majd császár szolgálatában állott. Amstetten környékén, nem messze Bécstől született 1505-ben; fiatal éveiről, művészi tanulmányairól nem tudunk semmit. Huszonhatéves korában, 1531. január 1-től kezdve évi 60 rajnai forint fizetéssel udvari festője lett I. Ferdinándnak, akit akkor római királynak választottak meg. Ferdinánd fivére, V. Károly császár 1532-ben 200 aranyforintot ígért Seiseneggernek, ha az ő szolgálatába áll és Flandriában telepszik le. Antverpenben, Bruxellesben és Louvainben kellett volna laknia. Seisenegger azonban nem fogadja el a megtisztelő ajánlatot és ugyanakkor elutasítja Alba herceg felszólítását is, aki évi 200 dukátot ígér neki és családjának eltartását. Urához intézett ismételt kérvényeiben mesterünk többször hivatkozik az I. Ferdinánd részére 1 Lásd: K. Rathe cikkét a Thieme—

Becker Lexikon XXX. kötetében, 465. lap.