Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Csánky Dénes: Szepeshelyi táblaképfestészet a XV.—-XVI. században

déses képe is hasonló összefüggést mutat Gerard David azonos tárgyú, a németalföldi festészetben mélyen gyökerező (Rogier van der Weyden stb.) kompozíciójával (Bruges, Városi Múzeum). A kassai mester iskolázottsága azonban mélyen a szepeshelyi festészeti tradíciókban gyökerezik és Patinier érdekes inspirációja dacára is művészünk az előadás egészében azokhoz a szepeshelyi festőkhöz tartozik, akik a németalföldi impulzusokat leggyakrabban német szűrőn az alsó német iskolák, a kölni és rajnavidéki festészet közvetítésével nyerték. A Krisztus keresztelése képen a köpenytartó angyal kompozícióba állítását is egy XVI. századeleji kölni festő a »Meister von St. Severin« épúgy alkalmazta, mint Schongauer egyik metszetén (L. 8.) és minden bizonysággal németalföldi megoldást közvetített. A kassai Szt. János-tábla mestere nagy kultúrájú és tudatos művész, akinek páratlan ereje éppen az oldott festőiség. Ez teszi mélytávlatú képszerkesztését biztossá és levegős hatásúvá, amelyet elősegít művészetünkben ritkábban használt lazúros technika is. Ennek alkalmazása a színellentétek hatását és tüzes ragyogását még fokozza. Az előtér és háttér megoldott kapcsolatán épül fel romantikus tájképeinek gazdag világa, amelyet hasonló szépségben, ösztönös és kulturált festőiségben M. S mester óta nem láttunk. Mesterünk azonban nem követte a németalföldi festészetben a táj távlatok szinte előírássá merevedett hármas színsíkra bontását, mely az előtér meleg barnáiból kiindulva a zöldek közvetítésével a kékek hideg világába vezet ; hanem a barnás tónusegység megtartásában a szepeshelyi eredményekhez marad hűséggel. Romantikus motívumokkal teli erdős, hegyes, sziklás tájainak lazúros mély, meleg koloritjából az architektonikus részletek lilás és vörhenyes finom árnyalatai bontakoznak ki festői közvetlenséggel. A fák tömött vagy ritka lombjainak pittoreszk hatását és komponáló erejét, amelyet már idősebb kortársa az okoliesnói főoltár festője is tudatosan alkalmaz, művészünk bravúros technikája meggyőző erővel visz az érett befejezettség magaslatára. A táj festészetnek ezt a fejlettségét közvetlenül a Mária látogatása-oltár mestere által elért eredmények készítették elő. Az okoliesnói Krisztus siratása képen a jeles mester az okkeres sárga szín egyhangú alkalmazásával fejezi ki a testplasztikát, a kassai Krisztus keresztelése képen viszont Patinier jótékony befolyásaként sötétebbre fogott, átmenetekkel teljes félárnyékok oldják meg a testformákat. A táblának a szepeshelyi iskolával való kapcsolatát közelebbről a nem sokkal korábban készült és előbb bemutatott okoliesnói Krisztus feltámadása kép világíthatja meg és különösen az Olajbafőzés elől álló nemes ifjújának beállításában kapunk meglepő kapcsolatot. Élő típusokban jól megfigyelt alakjait plasztikus érzékkel egyéníti, de ebbe a művészi átírásba beleszólnak az iskola nemes formai hagyományai is. Az Olajbafőzés képen a balszélső turbános, szakállas főpap arca rajzban és kifejezésben a Boroszlón felfedezett egyik, Királyok