Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Csánky Dénes: Szepeshelyi táblaképfestészet a XV.—-XVI. században

szerint származik Egerből, ahonnan további, szárnya soltárból való emlékeket nem ismerünk és így az egri vonatkozásban izolált táblát erős stiláris rokonsága miatt csupán a kassai festészet vonalába lehet állítani és e korban közös szepeshely-kassai festészeti stílus szemszögéből vizsgálni. A felső sarkain lekerekített és több ízben is restaurált tábla képeinek (156x91 cm) azonos alapja eldönthetetlenné teszi azok külső vagy belső voltának megállapítását. A képek egyike Szt. János olajbafőzését, másika Krisztus keresztelését ábrázolja. A két jelenettel kapcsolatban — ha a tábla egri származtatása hitelt érdemlő — nem hagyható említés nélkül az az érdekes összefüggés, hogy a még Szt. Istvántól alapított egri székesegyház éppen Szt. János apostol és evangélista nevéről neveztetett el. így indokoltnak tartható az a következtetés, hogy a nagy és díszes tábla az elpusztult székesegyház egykori főoltárának egyetlen maradványa lenne. A tábla festője összefügg azzal a kassai művészi körrel, melybe a Mária látogatása-oltár festőjét fentebb vezető egyéniségnek állítottuk be és iskolázottságát erős flamand befolyás alatt fejlődött szepeshely-kassai festészeti irányzatban kell keresni. E két képben nemcsak az említett művészi körnek legmagasabb lehetőségeit látjuk megvalósítva, hanem előttünk áll a régi magyar festészetnek előadásban és szellemben egyik legfejlettebb és legértékesebb emléke is. A szepeshelyi, liptói és kassai emlékek kapcsán eddig csupán közvetve tudnánk az egyre erősbbödő németalföldi kapcsolatokat kimutatni. E kapcsolatoknak kiinduló pontja az 1478-ban felszentelt Szt. Mihály-oltár középképe, mely azonban még csak motívumátvételt jelent és magát a művészi előadást, nem ritkán a formaalkotást is átható alsónémet-németalföldi hatásbeszüremkedés közvetlenül a századforduló előtt jelentkezik és azután 1510 körül rohamosan erősödik. A flamand hatás közvetlensége — immár bizonyíthatólag — éppen a fejlődés betetőzését jelentő, nevezett kassai táblán világosodik meg. A Krisztus keresztelésének jelenete a képalkotásban (Keresztelő Szt. János és Krisztus kapcsolata) és a részletmotívumok tekintetében (a prédikációt hallgató csoport háttal álló és köpenyét félvállra vetett ifjú alakjában) Joachim de Patinier, a tájfestés úttörő mestere egyik leghíresebb szignált és hasontárgyú művének (Wien, Kunsthistorisches Museum) közvetlen élménye alatt születhetett meg. A bécsi kép Patinier brugesi korszakában készült, 1515. évi antwerpeni letelepedése előtt és így a kassai tábla, hazai viszonylatában is igazolhatóan, 1515—1520 között keletkezhetett. A magyar festőnek a flamand művészettel imént kimutatott és a művészi inspiráció ily magasrendű vonatkozását jelentő kapcsolata ritka, sőt eddig egyetlen eset a régi magyar táblaképfestészetben. Az* ilyen művészi inspiráció a művészettörténet nagy egyéniségei közt épúgy előfordulhat, mint ahogy érdekes és ismeretes

1 eset, hogy Patiniernak kér1 Max J. Friedländer : Die altniederländische Malerlei. Neunter Band, Berlin MCMXXXI. 106. 1.