Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)
Csánky Dénes: Szepeshelyi táblaképfestészet a XV.—-XVI. században
lyülnek és újabb részletekkel gazdagodnak. Mély barnás-lilás tónusokba ágyazott erőteljes színezése, mely az idők múlásával még sötétedhetett, választja el e műveket a szepeshelyi festők századfordulói világos, derűs és oldott finom szürke összhatású színvilágától. A Mária látogatása-oltár festőjének tulaj donították* a kassai dóm ugyanez évből (1516) való Mettercia képét (123x82 cm) is. 2 E fogadalmi kép donátorát Czottmann Bertalan kassai gyógyszerész személyében még Kemény Lajos állapította meg, 3 festőjét pedig korábban, minden nyomós érv nélkül Babocsai János (Johannes de Babocha pictor) vagy Ambrus képíróban kereste 4 . Ezek az epitáfiumok a későbbi évektől kezdve mind népszerűbbekké, a magyar művészet későbbi dermedtsége idején a műhelygyakorlat legfőbb termékeivé válnak. Az erősen bebarnult, ma is piszkos állapotú és többször restaurált kép gyengébb művészi értékű és a Mária látogatása-oltár mesterétől idegen, nyúlánk, a sötét, dekoratív alapra szenvtelenül feltüzdelt és kicsinyesen túlrészletezett alakok az utóbbinak nagyvonalú stílusához nem kapcsolhatók és e táblát mai állapotában nehéz bármely ismert >>művészegyéniséghez« kapcsolni. A Szt. Miklós és Szt. Antal-oltárok mesterétől is távol esik, minden típusbeli rokonság mellett, női fejeinek kifejezéstelen jellege, valamint férfi típusai is ; mindamellett a túlsók jelentőséggel tárgyalt tábla inkább erős szepesi hatás alatt álló kassai terméknek tekinthető és elmaradt festőjét abban a művészi körben kell keresnünk, melynek egyik legkiemelkedőbb egyéniségét éppen a Mária látogatása-oltár festője jelenti. Az 1515—20-as évek kassai festészetének, mely egyenes stiláris leszármazottja a szepeshelyi iskolának, legjelentékenyebb emléke a dóm káptalani sekrestyéjében, neogótikus oltárba illesztett, mindkét oldalon festett s mindezideig kellő figyelemre nem méltatott oltárszárny. 5 E tábla az irodalomban is megemlített 6 hagyomány szerint egri eredetű, melynek püspökségi fennhatósága alá egykor Kassa is tartozott. Csak a hagyomány 1 Dr. Éber László segédőr jelentése tanulmányútjáról. Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1903. évi állapotáról. Budapest. 1904. 142. 1. — Divald Kornél : Magyarország csúcsíveskori szárnyasoltárai. Első sorozat. Budapest, 1909. 11. 1. — Genthon István : i. m. 72. 1. 2 Dr. Éber László : XVI. századi magyar festő műve a kassai székesegyházban. Arch. Ért. Üj folyam. XXII. kötet. 1902. 385—395. 1. 3 Kemény Lajos a kassai képíró céhről. Arch. Ért. Üj folyam. XXII. kötet. 1902. 412. 1. 4 A kassai Szt. Erzsébet egyl áz történetéhez. Arch. Ért. Üj folyam. XVII. kötet. 1897. 46. I. 5 Az oltárszárnyat Divald Kornél (i. m. 12., 27. 1.) a héthársi főoltár festőjének, Koeller Jánosnak művészetéhez kapcsolta. Divald e megállapítására támaszkodott Péter András (i. m. 129. 1.), Genthon István (i. m. 98—99. I.) pedig távolról a besztercebányai Szt. Borbála-oltárhoz fűzte. * Divald Kornél : Szárnyasoltárok a felvidéken. Arch. Ért. Üj folyam. XXXIII. kötet. 1913. 79—80. 1.
