Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)
Csánky Dénes: Szepeshelyi táblaképfestészet a XV.—-XVI. században
kedett szelleme a mester sajátkezű közreműködését sejteti a Feltámadás képen, ahol az alakoknak a mély tájképpel kapcsolatos megkomponálásában a szepeshelyi festészetnek a dunai iskolával párhuzamos eredményei önálló, németalföldies formában jelentkeznek. Az okoliesnói mester művészetéről csupán az okoliesnói főoltár fent méltatott képsorozatából tudnánk fogalmat alkotni. E nagy kvalitásokat eláruló festőnek azonban még két jelentős műve maradt fenn, melyeknek vele való összefüggése mindezideig kikerülte a kutatók figyelmét. Ezek az alkotások az Okolicsnóhoz közeli Szmrecsány templomának a diadalív két oldalán álló ikeroltárai, melyeket a predellák címerei szerint a Szmrecsányicsalád emeltetett. Az északi mellékoltár festett középképén Szt. Annát és Máriát a Gyermekkel, szárnyain Krisztus rokonságát találjuk, a szárnyak külső képei és a merev szárnyak pedig Magyarországi Szt. Erzsébet életének négy fontosabb mozzanatát, a Feszület csodáját, Szt. Erzsébet elűzetését, a Bélpoklos fürösztését és Szt. Erzsébet halálát örökítik meg. Az utóbbi képen olvasható 1510-es évszám a mester legfontosabb alkotásának az okoliesnói főoltárnak fenti datálását is igazolja. Predelláján Krisztust két angyal, Mária és János között ábrázolta a művész. Az azonos szerkezetű déli mellékoltár középképén gazdag tájképi keretben Szt. Márton és myrai Szt. Miklós püspökök, szárnyképein Nagy Szt. Gergely pápa és Szt. Jeromos álló alakjai festettek. A külső képeken pedig két egyházatya, Szt. Kristóf és Szt. Sebestyén kiváló anatómiai tudással festett alakja között látható. Szt. Sebestyén képén ismét előtűnik az 1510-es évszám. Predelláján Veronika kendőjét két lebegő angyal tartja. A két oltár mesterének nyilván látható azonosságát még Divald Kornél említette 1 , az oltár datálásában azonban súlyosan hibázott, amennyiben a mindkét oltáron olvasható, egymást hitelesítő évszám közül csak a Szt. Anna-oltár dátumát vette észre és azt is — érthetetlenül — késői bekarcolásúnak vélte. A kiváló festő stílusát teljesen félreismerve, mindkét oltárt az 1480-as évek alkotásainak tartotta. Az oltárok díszes és renaissance indamotívumokkal keretezett képei rongáltak és színeiket itt is erős piszokréteg takarja. A művésznek úgy térhatásban, mint formaalkotásban világos szerkezetre és erős plasztikus hatásra való törekvése itt is szembetűnő és a szepeshelyi oltárokra jellemző megnyújtott légies alakjait, a fehér kendőkbe burkolt hideg arcszínű nőit, realisztikus vonásokban megfigyelt férfitípusait, pompás németalföldies tájkép keretezésében és jellegzetes színezésben látjuk viszont. Az okoliesnói mester a XVI. század első tizedének egyik legjellegzetesebb és legjobban iskolázott hazai festője volt, aki az egész szepeshelyi iskolának tradicionális németalföldies törekvéseit nálunk a német dunai iskola beáramlása dacára is megőrizte és monumentális egyszerűségében korszerűen tovább fejlesztette. 1 I. m. 659. 1.
