Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Csánky Dénes: Szepeshelyi táblaképfestészet a XV.—-XVI. században

őrizte PleydenwurfT színezését. Egységes tónusban tartott sötétkék, tüzes bíbor, finom barna, szürke és kékeszöld színeit biztos érzékkel és mindig nagyvonalú határozottsággal méri a kép formai szerkezetéhez. A váraljai mester azonban — hol közelebbi, hol távolabbi — hatások felvétele mellett is önálló művészegyéniség. Mesterünk nagyvonalú líraiságban, áttekinthető, kulisszás egyszerűségű képszerkesztésben, összevont egyszerű formákban, erőteljes és az említett meleghatású színek szürke egységében fejezi ki művészi mondanivalóit. A képszerkesztés e formai egyszerűsítése egy ösztönös festői impulzus eredménye, mely a formaalkotás e szerkezeti egységét a fény és árnyék ellentétek oldott előadásával, a tónusukba ágyazott színezéssel is biztosítja. A képeknek e plasztikus erejű kiépítettsége egyaránt jelentkezik tehát úgy a formák, mint a színek világában. Kompozíciói néha meglepően egyéniek, annak dacára, hogy nem idegenkedik külföldi minták hatásfelvételétől sem. A Szent Család menekülése Egyiptomba, a Schongauer-inspiráció dacára is önálló kompozíciójú festmény maradt. Mária és Jézus életét tárgyaló képtáblák (Mária első templombamenetele, Menekülés Egyiptomba, Tizenkétéves Jézus a templomban stb.) kompozíciói különben mélyebb hazai előzményekre is támaszkodhatnak, mint pl. a kassai főoltár Mária élete képeire. Úgy férfi mint női alakjait, valamint ezek formai elemeit egy határozott megnyújtással — a művészt könnyen felismerhető stílusjegyeként — rajzolja meg, különösen jellemző módon ovális női arcainál, az orrok hosszú, egyenes nyergében, a férfikoponyák széles, erős formáinál, hogy aztán a női fejek hideg fehér, a férfiarcok sötét tónusú ellentétes ritmikájában életet is adjon azoknak. Ez az ellentétre való törekvés hajtja a művészt az alakok és a tér viszonyának megoldásánál is, hogy minél érthetőbben határolja el figuráit a környező világtól és az ezt szolgáló kőfalhátterek és sematikusan festett talaj képeinek igen kellemes egyéni kulisszaszerű benyomást adnak. ösztönös festői ereje a tudatosság irányításától nemesítve a lelki elmélyedés magaslatára emeli, és átszellemült, áhítatos alakjai a valóság tárgyi perspektíváját az eszme és hit végtelen távlata felé viszik. A váraljai mester közvetíti a régi szepeshelyi táblaképfestészet fejlődésének további útját. Az ő nagyhatású művészi eredményeiből származnak a szepeshelyi iskola oly jellemző németalföldies kompozíciói és finom, meleg tónusban oldott színelőadása is. A boroszlói hűvös tárgyilagossággal szemben meghitt lírikus mentalitás jelentkezik a XV. századvégi szepeshelyi műveken, mely határozottan választja el a két iskola művészi világnézetét. A sziléziai művészet hatása elszórtan jelentkezik a régi magyar művészet XIV. és XV. századi fejlődésében és különösen a sziléziai művészet kiemelkedő eredményei voltak hatással művészetünkre. A sziléziai művészet párhuzama a szepeshelyi festészetre vonatkozólag 1480—90 körül