Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Csánky Dénes: Szepeshelyi táblaképfestészet a XV.—-XVI. században

SZEPESHELYI TÁBLAKÉPFESTÉSZET A XV.-XVI. SZÁZADBAN 27 Az oltár nyitva Angyali üdvözlet Jézus születése Szekrény szoborcsoportja (elpusztult) Szekrény szoborcsoportja (elpusztult) Királyok hódolása Mária halála zárva Orsolya martiromsága Joachim áldozásának elutasítása Az angyal megjelenése Mária első templombamenetele Menekülés Egyiptomba Találkozás az aranykapunál Jessze gyökere Tizenkétéves Jézus a templomban A kiváló képességű és nagyhatású váraljai mester művészetének gyökere a nürnbergi, közvetve a sziléziai iskolában lelhető fel. Párhuzamos egyéniség azokkal a sziléziai mesterekkel, akik Pleydenwurfï boroszlói működése után — amelyhez a boroszlói Szt. Erzsébet templom egykori főoltára fűződik — átvették és helyi előzményekkel egybeolvasztva fejlesztették tovább mesterük stílusát. Ezekre a boroszlói mesterekre — hogy köztük a váraljai mester fiatalabb kortársát, a Helentreuter-oltár mesterét említsem — az egész század folyamán lényegében a pleydenwurffi szín és formaalkotás jellemző ; a fejlődés azonban nem a művészi előadás javára bontakozik ki, hanem korukra utaló külsőségek mellett ridegebb színezésű és keményebb formákat mutató előadásba esik, melynél már kevésbbé érezzük a kereső művészi lélek ösztönös megnyilatkozásait, hanem inkább a magasszintű, szinte akadémikus betanultság ismétlődését látjuk. A váraljai mester képszerkesztésének egyéni mentalitásból is fakadó és konstruktív síkokban felépített egyszerűsége közvetlenebb és meggyőzőbb mint a sziléziai mestereké, valamint az ő jellemző szürkés tónusa is jobban meg-