Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Oroszlán Zoltán: A Szépművészeti Múzeum antik terrakotta gyűjteményének rhytonjai

képpen a mi rhytonunk és a Kercsben talált istenmaszkok útján jut kifejezésre a keramikában.

1 De hasonló ábrázolásokat találunk a nagyplasztika körében is. Szintén az Ermitage őriz már régebbi idők óta egy mellszobrot, mely Dionysost, mint a vegetáció istenét fogta föl és örökítette meg.

2 Az isten homlokát és halántékát koszorúként övező borostyánlevelek között ott rejtőzik a szőlőfürt és szőlőlomb. Hasonló szobor van a Vatikánban is, melyen az archaizáló arcvonásokat őrző fejen a szakáll helyét szőlőlevelek és fürtök foglalják el.

3 Hasonló felfogásban készült még Dionysos és Ampelos csoportja, melyet a British Museum őriz,

4 továbbá a Capitoliumi Múzeum Dionysos-feje is a haj közé rejtett kis szőlőfürtöcskékkel.

5 Ugyancsak hasonló szellem hozta létre a Vatikánban őrzött Tib. Claudius Philetus síremlékének domborművét,

6 melyen szőlőlugas alatt a gyermekként ábrázolt Dionysos és Ariadne bensőséges kézfogásban egyesülnek, mindkettejük hajában szőlőlombok és apró fürtök vannak. Nyilvánvalóan hasonló szellemben fogant az a kis terrakottafejecske is, mely szintén a Szépművészeti Múzeum terrakottagyüjteményében van (5. kép) és itt először kerül bemutatásra.

7 A maszkszerüen készített fej haj helyett szőlőlevelekkel van borítva ; arcvonásai lágyak, nőiesek ; a szemcsillagok vájtak. Nyilvánvalóan itt is egy dionysikus ábrázolással állunk szemben, sőt talán éppen magának a gyermek Dionysosnak képével. Sajnos, a szobor lelőhelyéről semmit nem tu dunk.» Mindezek az itt felsorolt Dionysos-ábrázolások, ellenére annak, hogy az istennek ilyen szellemű perszonifikációja már a »Francois-vázán« megjelenik és az archaikus feketealakos vázákon sem ritka a kezében szőlőlombot tartó Dionysos,

9 mégis bizonyosan a hellenisztikus időkben jöttek létre és terjedtek el.

10 Annak a törekvésnek, mely Dionysost mint a vegetáció istenségét kísérelte meg művészi eszközökkel kifejezésre juttatni, a legszélsőbb ered1 L. Pape-Benseler: »Wörterbuch der griech. Eigennamen« (Braunschweig, 1884) c. műben Dionysos következő mellékneveit, melyek mint szőlőtő megszemélyesítőjét és a szőlőmívelés istenét és védnökét illették meg : ßoxpuoyxi-cTjc, oracpoXfa-ç, xiasoyaíxrj;, xioaoxo'jujç etc. 2 O. Waldhauer: Die ant. Skulpt. der Ermitage. Berlin, 1928. Bd. I. S. 67. Taf. XXX. (Ugyanitt a vonatkozó régebbi irodalom.) »Amelung: Die Skulpturen d. Vat. Mus. Bd. I. S. 754. Nr. 691. Taf. 85. 4 Smith : Cat. of Sculptures of the British Museum. Vol. III. Nr. 1636. 6 H. Stuart Jones : The Sculptur of the Museo Capitolino. 1912. p. 147. pi. 37. nr. 19. — Lásd még Stuart Jones : Cat. of the anc. sculpt, of the Palazzo dei Conservatori. Oxford, 1926. p. 131. pi. 45, hasonló Dionysos szobrát. « G. Lippold : Die Skulpt. d. Vat. Museums. Bd. III. 1. Nr. 515/a. Taf. 32. 7 Az edény magassága 8*8 cm. Anyaga világos téglaszínű agyag. A fej apróbb sérülésektől eltekintve teljesen ép. Festés nyoma már nem látszik. 8 Arndt feljegyzése csak ennyit mond : »Weiblicher Kopf mit Weinlaub. Fraglich ob aegyptisch?« — Hát semmiesetré nem egyiptomi ! Inkább görögnek vagy kisázsiainak látszik. 9 V. ö. Thrämer id. m. — L. továbbá a szicíliai Naxosból való ezüst didrachmákat, melyek egyik oldalukon szőlőfürtöt, a másikon Dionysoos képét mutatják. (L. M. Lanckoronski : »Schönes Geld der alten Zeit,« München, 1935. S. 28.) 10 V. ö. Waldhauer és Amelung id. m.