Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Oroszlán Zoltán: A Szépművészeti Múzeum antik terrakotta gyűjteményének rhytonjai

csolata mellett megvolt az a hivatása, hogy az edény fogását, melyen fül egyáltalában nem volt, biztosabbá tegye. Rhytonunk tehát kétségtelenül szőlőfürtöt ábrázol és Arndt adatai szerint Samsunból, a görög Amisos helyén elterülő feketetengermelléki városból való.

1 Szőlőfürt alakjában készített edényekkel, főleg az antik üvegek között gyakrabban találkozunk,

2 de vannak ilyenek a miénken kívül a kerámikában is.

3 Ritka kivétel a mi edényünk azonban azért, mert a szőlőfürtként mintázott edénytest közepében férfifej jelenik meg. A szőlőfürt és a férfifej együttes szereplése bizonyossá teszi, hogy itt dionysikus ábrázolással, sőt éppen magának az istennek, Dionysosnak képével állunk szemben. Dionysosra jellemzőek azok a kétfelől kinyúló szarvacskák is. Az antik emlékanyagban nagyon kevés a hasonló ábrázolások száma. Rhytonunkhoz a legközvetlenebbül csatlakozik néhány terrakotta Dionysosés Ariadne-maszk, melyeket a Fekete-tenger északi partján, Keres •— az ókori Panticapaion •— környékén szerzett részint vétel, részint ásatás útján a leningrádi Ermitage.

4 Ezek közül bemutatjuk az egyik Dionysos-maszkot. (6. kép.) A fogadalmi ajándéknak készült maszk az istent egészen a mi rhytonunkéhoz hasonlóan mutatja be ; haja és szakálla apró gömböcskékből alakított szőlőfürtként veszi körül fejét ; hajában taenia, efölött szőlőlevelekből álló Stephane (diadém) ; ez utóbbi nagy része hiányzik. Nemcsak az ábrázolás hasonlósága kézenfekvő, de az arctípus is rendkívül emlékeztet a mi rhytonunk Dionysosára, mintha ugyanazon műhelyből kerültek volna ki. A másik maszk, mely Ariadnét ábrázolta, a hajat szintén szőlőfürt módjára mintázva mutatja. E két nagyobb maszkon kívül még két más hasonló töredéket szerzett ugyanarról a környékről az Ermitage. Az utóbbiak közül az egyiket a Keres melletti Mithridates-hegy lábánál találták egy ásatás alkalmával s e lelet bizonyossá tette, hogy ezek az emlékek még az ókorban otthon voltak ezen a területen. Dionysos nagy tiszteletben állott Görögországon kívül nemcsak a thrákoknál, ahonnan a régi hagyományok szerint egész kultuszával együtt vándorolt be Görögországba, hanem Dél-Oroszországban is.

5 Mint a vegetáció istensége jelenik meg előttünk ezekben az ábrázolásokban Dionysos, mint legbecsesebb ajándékának, a szőlőnek megszemélyesítője. Az a sok melléknév, mellyel Dionysost, mint a szőlőmüvelés istenét és legfelsőbb védőjét s a szőlőtőnek és termésének perszonifikációját emlegették, tulajdon1 »Rhyton in Form einer Traube mit Gesicht. Aus Samsun.« 2 V. ö. például a galliai szőlőfürtalakú üvegedényekre Morin-Jean : »La verrerie en Gaule sous l'empire romain. « Paris, 1913. p. 167 sqq. fig. 219—222. 3 V. ö. pl. Mahler Ede : »Beöthy Zsolt egyptologiai gyüjt.« Bpest, 1913. 232 1., ábrával. 4 Compte Rendu 1878/79. Stephani beszámolója. Text S. 14. f. Abb. 1—2. Taf. II. 1—2. 5 Lásd Thrämer : »Dionysos« a Roscher : Myth. Lexicon. Bd. I. Sp. 646 ff. — Kern : »Dionysos« a Pauly—Wissowa : Real-Encyclopädie. Bd. V. Sp. 1010 ff.