Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Oroszlán Zoltán: A Szépművészeti Múzeum antik terrakotta gyűjteményének rhytonjai

Mielőtt a Szépművészeti Múzeum egy másik rhytonját bemutatnám, a M. Történeti Múzeum Régészeti Osztályának gyűjteményében lévő állatfejes rhytont kívánom pár szóval ismertetni (3. kép).

1 Az edény a Delhaesgyüjteményből került mai helyére. A rhyton meglehetősen közepes munka. A széles és hosszú edénynyak egyik felén tagolt peremmel körülvett szájnyílásban végződik; másik felén csak kevéssé vékonyodva naturalisztikusan, de kis alakító készséggel mintázott fiatal bikafejben folytatódik. A fej formája elnagyolt és anatómiailag sem pontos. A két kurta szarv kissé hátrafelé görbül, a két fül eláll. A fejen az izmok gyenge mintázóképességgel vannak feltüntetve. A szemet meglehetős primitív módon karcolásokkal és bev áj ásókkal formálták ki. A száj sem tanúskodik ügyesebb alakító erőről. Az orr végén néhány rendszertelen bekarcolással talán szőrcsomókat akartak jelezni. Az áll alatt erőteljesen mintázott nyak végéből indul ki az aránylag hosszú edényfül, mely a száj alatt illeszkedik újból az edény testéhez. Az edény alakja és a fül elhelyezése, továbbá az állat fejének mintázása arra vall, hogy Dél-Itália valamelyik kevéssé jelentős keramikai műhelyéből került ki. Hasonló jellegű rhytonok az alsóitáliai múzeumokban szép számmal találhatók.

2 Delhaes is valószínűleg ott, Nápolyban vagy Szicíliában szerezhette. Mint ennek a típusnak egy tökéletesebb képviselőjét említsük meg itt a Sammlung Loeb kecskefejes rhytonját, mely azonban a miénknél sokkal különb, jellemzőbb munka.

3 Rhytonunk a Kr. e. IV. századból vagy azt követő időkből származhatik. A harmadik rhyton, amelyet e lapokon ismertetni kívánok, az Arndtféle terrakotta gyűjtemény 1914-ben történt megvételével került a Szépművészeti Múzeumba

4 (4. kép). A rhyton bő szájához rövid és lefelé erősen szűkülő nyak vezet az edény hasától, melyet egész felületén apró, egymáshoz minden rendszer nélkül kapcsolódó gömböcskék borítanak. Az edény testének közepén bajuszos férfiarc látható, a bajuszt szintén egymáshoz sorban sorakozó apró gömbök alkotják. A férfi szájával egyvonalban az edény testéből két bütyökszerű szarvacska nyúlik elő, melynek az ábrázolással való esetleges kap1 Magassága 21*5 cm. Anyaga világos sárgáspiros agyag. A jobb szarv kiegészítés, a két fül törött, egyébként az edény ép. Az öntés feltűnően vastagfalú. Festésnek nyoma nincs. A kifolyó kis nyílás hiányzik, tehát rhytonunk ál-rhyton, inkább alakos edény. — Lelt. száma D. 2254. A rhytont dr. Paulovics István igazgató-őr úr szívességéből közölhetem, amiért itt is köszönetet mondok. 2 Feljegyzéseim szerint Tarantóban, Leccében és Triesztben láttam hasonló típusú edényeket. 3 Sieveking : Sammlung Loeb. München, 1916. Bd. II. S. 63. Taf. 123. 4 Magassága 16-5 cm. Anyaga vöröses téglaszínű agyag. A rhyton törött és darabokból van — kevés hiánnyal — összeállítva ; az edény vége a kifolyó nyílással együtt hiányzik. Az edény fala eléggé vékony. Az edény közepén kiszélesedő tölcsérhez hasonló, melynek alsó vége kissé kihajlik. Az edény festéséből csak a nyakon látható vörös színezés, továbbá a férfiarcon észrevehető néhány rózsáspiros színfolt tanúskodik.