Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)
Oroszlán Zoltán: A Szépművészeti Múzeum antik terrakotta gyűjteményének rhytonjai
Ezek után lássuk a Szépművészeti Múzeum rhytonjait. * * A múzeum két évvel ezelőtt vétel útján szarvasfej jel díszített rhytont szerzett, mely az eladó adatai szerint Athénből származik. Az arányosan tagolt, karcsú edény ezideig ismeretlen volt az irodalomban és képét is elsőízben közöljük. 1 (1—2. kép.) Az edény száját sima tagolás nélküli perem veszi körül, melyhez hátul kisméretű fül illeszkedik. Az edény nyaka, mely finoman hajlik, fiatal szarvasbikafejben végződik. A természetérzékről, pompás mcgfigyelőképességről és jó plasztikai készségről tanúskodó fej a »nemes szarvas« (cervus elaphus) minden jellemző vonását feltünteti. Már a fej formája is bizonyság emellett, de ezekről a képességekről tanúskodik az egyes részleteknek mintázása is. A homlokból kinövő kétágú szarvacskák töve erősen duzzadt és barázdolt. A két szarvtő között hosszú szőrcsomó csapódik a homlokra. A szemek életteljesek finoman hajló, vékony szemhéjaikkal és észrevehetően duzzadt könnyzacskóikkal. Az orrgerinc felületén szinte érezzük az apró izmok könnyed játékát és egész természetesen vannak elhelyezve az orrlyukak is. A száj kiformálása is természetim és a két ajak között ügyesen helyezte cl edényünk mestere az ital átengedésére szolgáló apró kerek lyukacskát. A pofák alatt dús szőrcsomókat látunk. A hegyes hátracsapott füleknek hosszúsága körülbelül a fej egész hosszának a felével egyezik, amit mint jellemző tulajdonságot ma is tanítanak a természetrajzi munkák a nemes szarvasról. Rhytonunk mestere tehát jól ismerte ezt az állatfajt, mely az ókorban egész Európában el volt terjedve 2 , és tehetségre valló könnyedséggel és ügyességgel mintázta meg fejét. Az edény hatását a gazdaságosan alkalmazott festés is emeli. A rhyton nyakát ugyanis a római terra sigillatákéra emlékeztető vöröses máz borítja ; ugyanilyen színű a két szemgolyó, a két szarv és a két fül is, míg a szarvas fejének többi része barnássárga színt mutat. Az edény felülete teljesen sima ; sehol nem találkozunk a bizonyára több öntőmintából kikerült részek összeillesztésének a nyomaival. A kivitelnek ez a gondossága és az edény alakjának csinossága kiváló agyagmívesre, a mintázásnak fentebb jellemzett természethűsége és stílusossága jó koroplasztészra vall. Mindezt kiegészítve az eladó hiteltérdemlő adatával semmi kétségünk nem lehet az edény attikai •— athéni — származásában. Rhytonunknak tökéletesen megfelelő mását —- legalább is a rendelkezésünkre álló adatok között — nem találtuk meg eddig az ókori emlék1 Az edény magassága 167 cm. Anyaga sárgásvörös agyag. Ép, csupán a jobb szarv törött, de az is hiánytalanul összeülik. Az edény vékonyfalú és rendkívül gondosan készült. A részek összeillesztésének semmi nyoma nincs. A felületen több helyütt jelentéktelen horzsolások láthatók. Az edény belsejében és kívül a két szarv között földpát nyomai. 2 O. Keller : Die antike Tierwelt. Leipzig, 1909. S. 278 f.
