Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Oroszlán Zoltán: A Szépművészeti Múzeum antik terrakotta gyűjteményének rhytonjai

a keramikának az ösztönzést és irányító útmutatást éppen a rhytonok típusainak kifejlesztésében.

1 Minthogy a múzeumokban és magángyűjteményekben ma látható rhytonok túlnyomó részben sírokból kerültek elő, felmerülhet az edények használatának kérdése is. Csak sír-ajándékok céljából készítették-e ezeket, vagy csakugyan használták is őket a mindennapi életben vagy vallási szertartásokban? E kérdésre a választ döntő módon megadják az antik korból fennmaradt rhyton-ábrázolások. Ilyenek ugyanis nagy számban maradtak fenn vázákon, márvány domborműveken, márvány- és bronzszobrokon, valamint falfestményeken. A gjölbasi friz domborművein,

2 az isztanbuli Ottoman Múzeum ú. n. »satrapa« szarkofágján,

3 a xanthosi »Nereida« emléken,

4 a »halotti lakomakat« ábrázoló reliefeken,

5 görög és délitáliai váza6 és campaniai falfestménj^eken,

7 és főleg a római császárkor »Lar« szobrocskáinak kezében

8 sokszor látjuk a rhytonokat és ezekből az ábrázolásokból megállapíthatjuk, hogy használták ezeket az edényeket úgy az asztalnál étkezések és mulatozások közben, mint vallásos szertartások alkalmával otthon és a szent helyeken. Az előbbi esetben ivásra és az italnak nagyobb edényből való kimérésére és kisebb edénybe való átöntésére, az utóbbi esetben a libatiónak, az italáldozatnak az oltárra való öntésénél. Azt a feltevést, hogy a rhytonok elsősorban istenek, főleg Dionysos, héroszok vagy heroizált lények eszközei lettek volna s használatban a mindennapi életben egyáltalában nem voltak, fentiek alapján végleg elvethetjük.

9 1 Ezt annál is inkább feltehetjük, mert a toreutika és keramika kapcsolatai másutt is ilyen viszonyra mutatnak. A rhytonokat gyártó kerameuszok mellett igen ügyes koroplásztészeknek is kellett dolgozniok, mert ez utóbbiaknak közreműködését az edénykészítők aligha nélkülözhették. V. ö. Oroszlán : A Szépművészeti Múzeum antik terrakottagyüjteményének katalógusa. 1930. Budapest, 17 1. 2 F. Winter : Kunstgesch. in Bild. I. Altertum. S. 262—63. 3 G. Mendel : Cat. d. sculpt, d. Musées Imp. Ott., Constantinople, 1912. T. I. p. 33 sq. 4 F. Winter : id. m. S. 264—265. 6 Svoronos : Das Athener Nationalmuseum. Nr. 1500, 1511, 1513, 1518, 1519, 1521, 1532 etc. — G. Mendel id. m. T. III. No. 292, 860, 976, 1012, 1021, 1026, etc. 6 Compte Rendu 1869. S. 234. — Tischbein : Coll. of egrav. fr. anc. vases. T. I. pi. 46. — Furtwängler

—

Reichhold : Griech. Vasenmalerei. Taf. 173. 7 Ant. di Ercol. I. 14, III. 52. 8 Cat. of the Bronzes in the British Museum. London, 1899. Nr. 870. Lar bronzszobrocska, kezében szárnyas szörny protoméjában végződő rhyton. •— K. Schumacher : Beschr. der Samml. ant. Bronzen. Karlsruhe, 1890. L. Hand mit langem Trinkhorn. — G. Richter : Greek, etruscan and roman bronzes of the Metropolitan Museum. New York, 1915. Nr. 265. »Statuette of Lar, rhyton ending in the head of stag.« —Roscher: Myth. Lexicon, II. 1891. ff. 9 Lásd Pottier id. m. a »Syria« VII. kötetében. — A római császárkorban nagy márványrhytonokat kutak díszítésére is használtak. L. St. Jones : The sculpt, of the Palazzo dei Conservatori. Oxford, 1926, p. 169. Nr. 25. pi. 58. Hatalmas bordázott nyakú és szárnyas chimaera protoméjában végződő márvány rhyton. Mag. 1-12 cm.