Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Oroszlán Zoltán: A Szépművészeti Múzeum antik terrakotta gyűjteményének rhytonjai

szobrán alkalmaztatta először a rhytont kosíejjel díszítve, melyet Arsinoë Amaltheaként tartott kezében. Ebben a mesében azonban nyilván össze van zavarva a rhyton a »cornucopia«-val (bőségszaru), amire más esetekben is van példa. Athenaeus munkája elárulja még, hogy a putóv szó a púotc-ből (folyás) származik. Tehát a név görög értelmezésében is elválaszthatatlanul össze volt a csorgatás, a folyás fogalmával kötve. »xépa;«-nak nevezi Athenaeus az ökörszarvformájú egyszerűbb ivókürtöt, míg »7cpoto[X7j«-nak nevezték azokat, melyeknek végét állatfej díszítette. A rhytonokat szokás volt a díszítésül használt állat nevével is nevezni.

1 Olvashatunk talpas rhytonokról is, ami talpas poharainkhoz hasonlóan.

2 A rhytonok készítése nem volt csupán a kerameuszok monopóliuma. A görög ércmüvesség, mely már a Kr. e. V. században nagy fejlettségi fokra jutott, szintén foglalkozott rhytonok készítésével. Ezüstből, bronzból, sőt olykor arany díszítésekkel ellátva gyártották ezeket Görögországban, Itáliában, főleg Magna Graecia-i műhelyekben és valószínűleg görög toreutészek készítették ezeket Dél-Oroszországban is.

3 A görög és délitáliai ércrhytonok általában a rövid nyakú, attikai alakos poharak típusában készültek,

4 míg Dél-Oroszországban inkább a hosszú, bordásnyakú, tölcsérre emlékeztető, erősen hajlott végű típust találjuk, mely olykor kissé barbár ízű állatfejjel van díszítve.

5 Művészi színvonaluk ezeknek az edényeknek jóval magasabb, mint a keramikusok edényeié és — bár ez a kérdés véglegesen még nincs eldöntve — valószínű, hogy a görög toreutika athéni és délitáliai műhelyeinek ezek a termékei adták meg 1 L. Panofka id. h. így ïmro; volt a lófejjel, mfraooç a pegasos-szal, TcapSaXtç a párduccal, «ïexo; a sassal díszített rhyton neve. 2 A talp neve : »uro&rjjici«. E nemben talán a legszebb a Louvre birtokában lévő lófej formájában kiformált edény, mely egy a mi talpas ivópoharainkéhoz hasonló talpra van állítva. L. Pottier : »Daremberg-Saglio : »Dictionnaire«. IV. p. 867, fig. 5945. — Lásd még Furtwängler : »Sammlung Sabouroff.« Taf. LXX. : kosfejben végződő rhyton szintén talppal. 3 Az ezüst, bronz állatfejes rhytonokra v. ö. a következő alapvető munkákat : »Compte Rendu«. 1877. S. 157. f. Taf. I. Abb. 5—7. a déloroszországi rhytonokra. — A. Puschi und F. Winter : »Silbernes Trinkhorn aus Tarent in Triest.« Ost. Jhefte. Bd. V. (1902) S. 112 f. Nemcsak a tarentumi származású, Triesztben őrzött ezüst rhyton van bennük tárgyalva, hanem a leningrádi Ermitageban lévő Kul-Obai ezüst rhyton, továbbá a Szófiai Nemzeti Múzeum féltett kincse, a város közelében talált ezüst rhyton is. — F. Winter : az Öst. Jhefte Bd. VI. (1903) Beiblatt-jának 61—62. hasábján helyreigazítja az előbbi cikkben nyilvánított megállapításait és elfogadja a trieszti rhyton tarentumi származását, melyet az előbbi cikkben tagadott, illetőleg az ion művészet számlájára írt. — További tanulmányok e rhytonokról : E. Pernice : »Tarentiner Bronzegefässe.« Jbuch d. arch. Inst. Bd. XXXV. (1920) S. 83 f. — Andreas Rumpf: »Relief in Villa Borghese.« Rom. Mitt. XXXVIII/IX. (1923/4.) S. 446 f. — Arch. Anz. XXI. (1906) S. 138 f. tárgyalja a »Tuch el Karamis«-i ezüst rhytont. — L. : Guida del Museo Nazionale di Napoli. No. 1235. a Herculaneumból való gyönyörű bronz szarvas-rhytont, mely a görög—itáliai toreutika rhytonjainak fejlődésében körülbelül a végső pontot jelenti. 4 V. ö. Buschor id. m. 6 V. ö. Compte Rendu 1877/8. id. h.