Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Hoffmann Edith: Vázlatok, tanulmányok a rajzgyűjteményben

többször cseréltek nevet, előbb Jan Davidsz de Heem,

1 utóbb Jan Lievens

2 művének tartották őket. Mindezek a hozzávetések azonban csak annyira közelítették meg a valóságot, hogy határozottan Hollandia párás, lágy tájképeinek valamelyik mesterét hozták javaslatba ; a személyt illetőleg azonban egyik feltevés sem igazolódott be. Ebben az esetben a motivum oly jellegzetes, hogy föltétlenül olyan művészt kell keresnünk, kinek tájképein a rajzainkon látható növények sűrűn visszatérnek, mert a rajzok egész előadási módjából látszik, hogy ezek nem alkalmi növény tanulmány ok, hanem igen fontos részei a művész táj elképzelésének : visszatérő motívumok. Az összes hollandi tájfestők között egyetlen művészt találunk, kinek festési modora olyan szinte puha, mint ezeké a rajzoké és azonfelül ezt a fajta növényzetet alkalmazza, mégpedig Jan Wynantsot (1620 körül—1684). Meglehetősen egyforma képeinek előteréből úgyszólván sohasem hiányzik a nagy fa, mellette mindig ott van egy kivágott fa tönkje, a nagylevelű bogáncs, a sás, a felfutó stb. Egyéb rajzaiban Wynants rendszerint inkább az egész táj képét szokta felvázolni s ezért különösen érdekesek azok a rajzai, melyeken kedvenc motívumát külön, behatóan tanulmányozza. Ilyenféle az a rajz is, mely a British Museum rajzgyüjteményében van

3 és levéltanulmányokat ábrázol (6. kép), csakhogy a mi lapunk amannál sokkal gazdagabb s már az előadás hangsúlyosabb volta is nagyobb igényűvé teszi. Wynants festményei közül legfeltűnőbben egyeznek rajzaink a frankfurti múzeumben levő (9. kép) festmény modorával és motívumaival, úgy hogy szinte azt a hitet kelthetnék, hogy éppen ehhez a festményhez készültek tanulmányul. Végezetül ejtsünk szót az osztrák barokkművészet egyik főképviselőjének, Michelangelo Unierbergernek (1695—1748) is egy rajzáról, mely eddig az ismeretlen művészek rajzai között feküdt. (10. kép.) E művésznek gyűjteményünkben levő könnyed rajzaira már több ízben volt alkalmunk rátérni. A legkorábbi közülök 1738 előttről való s a schärdingi kapucinusok templomának egyik oltárképéhez készült.

4 A következő vázlat a straubingi karmelita templomnak a Szentlélek eljövetelét ábrázoló oltárképéhez való 1742ből. Végül a harmadik és negyedik a bécsi Szent Mihály templomnak a nevezett szentet ábrázoló oltárképéhez készült 1751-ben.

5 Mindezekhez most Unterbergernek még egy rajza járul, mely ugyancsak Bécs számára, az ágostonrendiek templomának egyik oltárképéhez készült.

6 A kép a tizenkét éves Jézust a templomban ábrázolja. (11. kép). Szokásához híven, a rajz1 Schönbrunner-Meder.: AlbertinaWerk, Nr. 1296. 2 Melier S.: A Grafikai Osztály 1911-i rajzkiállítása. 84. sz. 3 A. M. Hind.: Catalogue of drawings by dutch and flemish artists

... in the British Museum. IV. London. 1931. 119. 1. LXIX. tábla. 2. sz. 4 Hoffmann E.: A Szépművészeti Múzeum néhány németalföldi és német rajzáról. Az O. M. Szépművészeti Múzeum Evkönyvei. 1929. 134—136. 1. 39—40. kép. 6 Pigler A.: XVIII. századi osztrák festők rajzai a Szépművészeti Múzeumban. Az O. M. Szépművészeti Múzeum Evkönyvei. IV. 1927. 178—181. 1. 6—7. ábra. • A. Schnerích.: Wiens Kirchen und Kapellen. Zürich, Leipzig, Wien 1921. 87. 1.