Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Hoffmann Edith: Vázlatok, tanulmányok a rajzgyűjteményben

VÁZLATOK, TANULMÁNYOK A RAJZGYÜJTEMÉNYBEN A

SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM rajzanyagának az utolsó évtizedben folytatott rendszeres feldolgozása számtalan rajz mesterének és ezen kívül rendeltetésének megállapításához vezetett. E munka eredményeit Évkönyveink utolsó négy kötetében tettük közzé s éppen az elvégzett munka méreteiből folyik, hogy a jövőben az eddigi bőséggel már nem is várhatók új eredmények. Mindamellett az a pár rajz, amit most bemutathatunk, ha számra nézve nem is sok, művészi súly tekintetében ismét becses szaporodását jelenti a végleges elhelyezéshez jutott munkáknak. Korát tekintve, első helyen áll Marco Pino (szül. 1525 körül—megh. 1588) egy rajza, mely az Esterházy gyűjteményből származik, hol Pellegrino da Modena nevét viselte ; a Múzeumban Tibaldi, utóbb Cignani nevét vette fel. A rajz egy szibillát és egy prófétát ábrázol, kiket puttók szolgálnak ki s gazdag építészeti keret vesz körül. (1. kép.) A Sienából származó művész 1549-ben telepedett le Rómában, hol előbb Perino del Vaga, majd Daniele da Volterra hatása alá került s a michelangeleszk irány egyik főképviselője lett.

1 E két hatás, a rafaeli és a michelangelói érdekes összeolvadásáról tanúskodnak azok a falfestmények, melyeket a művész a római S. Lucia del Gonfalone templom számára készített : Krisztus feltámadása és a fölötte elhelyezett próféták és szibillák. Utóbbi csoportok kompozíciója 2 erősen emlékeztet Rafaelnek a római Santa Maria della Pace templomban levő szibilla-freskóira, formailag azonban inkább Michelangelo mozgalmas, erőteljes alakjaival tartanak rokonságot ; tőle ered a szolgáló puttók eszméje is. A csoportot keretező építészeti részletek, a kariatidák és oszlop fölé állított fülkék, a gyümölcsfüzérek és kartusok azonban már a kifejlett manierizmus jegyeit hordják magukon. E falfestmények pontos korát nem ismerjük, de mivel a művész 1556ban Nápolyba költözött — hol a manierizmus irányának legkiválóbb műve1 H. Voss.: Die Malerei der Spätrenaissance in Rom und Florenz. Berlin. 1920. 137—139. 1. 2 Egy másik szibilla- és prófétacsoportot ugyanonnan közöl A. Venturi.: Storia dell'arte italiana. 1932. IX. V. 518. 1. 295. kép.