Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Hoffmann Edith: Vázlatok, tanulmányok a rajzgyűjteményben

lője lett, — amúgy is elég rövid időköz adódik a keltezésre : az 1549— 1556 közötti évek. Különös véletlen folytán Múzeumunk a S. Lucia del Gonfalone templom egy másik freskójához is őriz vázlatokat, mégpedig Federigo Zuccarinak 1573-ban, a templom Oratóriumában festett Krisztus ostorozásához,i melyeket volt módomban máskor bővebben ismertetni. Federigo Zuccarival kapcsolatban kénytelen vagyok egy korábbi tévedésemet 2 helyreigazítani. A Szent Katalin lefejezését ábrázoló rajz, melyet annak idején mint Federigo Zuccarinak szintén 1573-ban, a római S. Caterina dei Funari templom számára készített vázlatát tettem közzé, nem eredeti rajza Zuccarinak, hanem egy anonym olasz metszetről van másolva, — bármennyire vázlatszerű benyomást tesz is a rajz. A metszet kisebb változásokat mutat a képhez képest, úgy hogy azt kell hinnünk, hogy Zuccari egy rajza után készült, melynek tervezetén a művész a végleges kivitelnél még változtatott egyetmást. Rajzunk mindazokat az eltéréseket feltünteti, melyek a metszeten észlelhetők, avval egyirányú és üresebb formaadású, mint Zuccari eredeti rajzai. (2. és 3. kép.) Második rajzunk, melyet újonnan bemutatni szeretnék, egy aggastyán fejét ábrázolja ; gyűjteményünkben, az Esterházy idők óta Guido Reni munkái között volt nyilvántartva (4. kép). De ha összehasonlítjuk Guido Reni sajátkezű rajzaival, melyekből több van gyűjteményünkben is,

3 be kell látnunk, hogy annak lágyabb, könnyedébb és külsőségesebb modorához ennek nincsen semmi köze. Ez a fej olyan művésztől való, kinek lényegében naturalisztikusabb felfogása, nem annyira érzelmes és tetszetős, mint inkább megkapó előadása van ; a Bologna—római csoporthoz, a Carraccikövetőkhöz való tartozása persze nyilvánvaló. E csoport tagjai közül Domenichino (1581—1641) az, akire az említett ismertető jegyek leginkább ráillenek. E művész legjelentékenyebb és leghíresebb képe, mely Szent Jeromos kommunióját ábrázolja, 1614-ben készült, a római S. Girolamo délia Carità templom számára és ma a Vatikán képtárában van (5. kép). Egy rápillantás a rajzra és a képre, meggyőz afelől, hogy a rajzon látható komoly és szenvedő arc teljesen egyezik a festmény Szent Jeromosának arcával, csakhogy utóbbin a kifejezés erősebb, fokozottabb. A művész a puszta természettanulmányt a cselekmény szolgálatában átszellemültebbé és érdekesebbé tette. Az Esterházy-gyüjteményből származik két különlegesen szép növénytanulmányunk (7. és 8. kép), melyeknek felötlően lágy és széles kezelése van. A gyűjtemény régi leltára Aelbert Cuypnek tulajdonította e rajzokat Azóta 1 Hoffmann E.: A Szépművészeti Múzeum néhány olasz rajzáról. Az O. M. Szépművészeti Múzeum Évkönyvei. 1927. IV. 126—129. 1. 2 U. o. 130.1. 3 Pigler A.: Guido Reni két rajza a Szépművészeti Múzeumban. Az O. M. Szépművészeti Múzeum Évkönyvei. III. 1924. 46—50. 1.