Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Csánky Dénes: Szepeshelyi táblaképfestészet a XV.—-XVI. században

a felvidéki kultúra e két fontos gócpontjának : Szepeshelynek és Lőcsének közelsége a művészek, illetőleg műhelyük lokalizálását eldönthetetlenné teszik, sőt előrebocsátjuk, hogy a fennmaradt emlékanyag tanúsága szerint egy természetes keveredés jött létre,

4 mely körülmény egyelőre meggátolja a nyilván főleg történeti szempontból érdekes kérdés teljes tisztázását. A szepeshelyi oltárok stüusa nemcsak a szepességi, hanem a régi magyar művészet legemelkedettebb színvonalát mutatja és nyilvánvalóan azzal a magas szellemi kultúrával függ össze, mely a Felvidék egyik leghatalmasabb várához, a szepesi főispánsághoz és egyik legnagyobb történeti jelentőséggel bíró egyházi székhelyéhez (a nagyhatalmú Zápolyák temetkezési helye

1

), a Szt. Mártonról nevezett társaskáptalani prépostsághoz fűződik. Ennek a középeurópai viszonylatban is számottevő, a Szepességben gyökerező festészeti irányzatnak, — mondhatjuk iskolának —, melynek alkotásai a XV. század utolsó harmadából jóformán az egész szepességi táblaképfestészetet is jelentik, elnevezését tehát a történeti kutatás régészeti módszereihez alkalmazkodva az emlékanyag nagyságához, a kezdeti és a vezető mesterek működési helyéhez : a szepesi prépostsághoz lehet csupán kapcsolni. A magyar művészettörténeti kutatás pótolhatatlan kára, hogy ennek a magasszintű festőiskolának kialakulása — az emlékanyag teljes elpusztulása miatt — mély homályba merül. Sem a XV. század első feléből, amikor már a magyar oltárfestészet általános megindulásáról tudunk, sem az átmeneti, századközepi időkből nincs módunkban szepeshelyi emlékeket kimutatni, holott okleveles adatunk van arról, hogy zalamegyei Miklós (1382—1393) szepesi prépost előbb Mária királynő kancellárja, Zsigmond káplánja »hogy Szt. Márton egyházának fényét emelje, 1387-ben a Sz. Magdolna oltárát letesittette«.

2 Ebből is következik, hogy a románkori építészetéről híres és falképéről is nevezetes nagymultú egyházban már a szárnyasoltár-művészet kezdetétől fogva létezhettek hasonló emlékek. A székesegyház ma is meglévő szárnyasoltárairól, melyek a szepeshelyi táblaképfestészet legkoraibb fennmaradt emlékeinek tekinthetők, az 1478. évi felszentelési oklevélben történik először említés.

3 Ugyanis a husziták 1 A prépostsági templomban temetkezett Zápolya Imre Comes perp. Sepesiensis (1465—1487) et Palatínus, valamint bátyja és hivatali utódja (1487—1499) István, aki a templomhoz a (róla is nevezett) Corporis Christi kápolnát építtette (1493). 8 Szep. kápt. levélt, scrin. 4, fasc. 5, nro 1. Közli dr. Pirhalla Márton : A szepesi prépostság vázlatos története, Lőcse, 1899. 62. 1. 3 Az oklevél vonatkozó részeit művészettörténeti irodalmunkban ezúttal teszszük közzé : »Altaria vero in eadem Ecclesia erecta, & constructa : Primum, & magnum Altare in Choro, ad honorem Dei Omnipotentis, & intemeratae Genitricis Christi ; nec non in nomen, & memóriám SS. Martini Confessoris, & Pontificis ; altare aliud majus inter stalla in latere Ecclesiae ad Aquilonem in nomen, & memóriám S. Mariae ; altare retro stallum Praeposituale in nomen, & memóriám S. Crucis ; altare majus ad Meridiem in latere Ecclesiae in nomen, & memóriám SS. Ioannis Baptistáé, & trium Regum Gasparis, Melchioris, & Balthasaris(;) altare, quod est penes murum in