Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)
Csánky Dénes: Szepeshelyi táblaképfestészet a XV.—-XVI. században
SZEPESHELYI TÁBLAKÉPFESTÉSZET A XV.-XVI. SZÁZADBAN 11 kikergetése után a prépostsági templomot Stock János, 1 majd berendi Back Gáspár prépostsága alatt 1462—1478-ig terjedő időben kibővítették és 11 oltárral felszerelve, 1478. évi október 25-én újból felszentelték. Ez a hazai művészettörténet szempontjából is rendkívüli fontosságú oklevél 11 oltár nevét és elhelyezését sorolja fel és pedig a Szt. Márton tiszteletére emelt főoltárát, valamint Mária, Szt. Kereszt, Keresztelő Szt. János, Péter és Pál, Mihály arkangyal, Szt. Bertalan, Szt. Lőrinc mártír, a Mindenszűzek, Szt. István, Imre és László és végül a Szentháromság oltárát. A felszentelési okmányban megnevezett oltárok közül többet hoztak a ma meglevőkkel kapcsolatba, holott a stílkritikai vizsgálatok alátámasztásával csak két oltár és egy töredék származtatható 1478-ból. Ezek a székesegyház mai főoltárának 12 szárnyképe, Mihály arkangyal oltára és a szentélyben függő, 1876-ban függőképnek keretezett és eredetileg szárnyasoltárból kivágott Szt. István mellkép. így a felszentelési okmányban is megnevezett és ma is glévő oltárok a szepeshelyi festészet legkorábbi datált emlékei és előzmények híjján csupán ezeken az emlékeken keresztül kezdhető meg az iskola fejlődéstörténetének felvázolása. 2 eodem latere descendendo, in nomen, & memóriám BB. Petri, & Pauli Apostolorum ; aliud altare ibidem descendendo penes columnam est in nomen, & memóriám B. Michaelis Archangeli, & omnium Fidelium Defunctorum ; altare sub turri versus Meridiem in nomen, & memóriám S. Bartholomaei Apostoli, aliud altare sub alia Turri versus Aquilonem in nomen, & memóriám S. Laurentii Martyris ; altare ibidem ascendendo versus aram S. M. V. penes columnam est in honorem S. S. Ursulae, Catharinae, Dorotheae, nec non omnium Virginum ; altare ibidem adhuc penes columnam aliam ex opposito portae Ecclesiae versus Aquilonem, est in nomen, & memóriám SS. Regum Stephani, Emerici, & Ladislai, nec non omnium Confessorum ; Altare, quod est superius in Cancello inter duas Turres, est in nomen, & memóriám Sanctae & individuae Trinitatis praedictae, eodem die, & aliis diebus sequentibus féliciter dedicata extiterunt. « Szep. kápt. levélt, serin. 9. fasc. 5, nro 73. Kiadta Carolus Wagner : Analecta Scepusii sacri et profani pars I. Viennae, 1774—78. 347—351. 1. (XXXVII. Collegiata Ecclesia S. Martini de Scepus, postquam ampliata, & perfecta est , denuo consecratur per Ladislaum de Syroka suffraganeum Episcopi Agriensis. Anno Domini 1478. — Ex apographo —) 1 János prépost (1433—1464) korának kulturális életében is tevékeny szerepet töltött be. »Eloször 1426-ban találkozunk vele, midőn is Rozgonyi Péter egri püspök, kanonoknak s a tizenkét apostol oltárának igazgatójává teszi őt.« Szep. kápt. levélt, serin. 11, fasc. 3, nro 46. (Dr. Pirhalla Márton : A szepesi Prépostság vázlatos története. A »Szepesmegyei Történelmi Társulat « évkönyve. Szerk. Dr. Demkó Kálmán Szepes-Várai ja, 1888. 143 1.) 1450-ben pedig testvérével Miklós óbudai préposttal Szt. Péter óbudai egyházában az Ür Testének oltárát alapította. (Garolus Wagner : i. m. 335—337. 1.) 2 Történeti vonatkozásánál fogva nem hagyható figyelmen kívül a csütörtökhelyi Zápolya-kápolna Mária halála oltártáblája. A XV. század derekán készült nagy tábla nemcsak a szepességi iskola, hanem hazai művészetünk fejlődésében is idegen és az erlangeni rajzzal szerencsésen kimutatott kapcsolata (Hoffmann Edith : A régi magyarországi festészet nürnbergi kapcsolatai. A gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Evkönyve, Budapest 1933. 61—64. 1., Die Beziehungen des Donnersmarkter Altares zur Nürnberger Malerei. Mitt, aus der Vergangenheit der Zips. 1934. 1—4. 1.) is arra utal, hogy ennek a nagy kvalitású és a restaurálástól sokat szenvedett, besárgult emléknek eredetét a korbeli nürnbergi festészetben keressük.