Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Csánky Dénes: Szepeshelyi táblaképfestészet a XV.—-XVI. században

tartják emelkedett művészi irányzatukat. A Szepességben keletkezett újabb és a renaissancenak csupán dekoratív hatásában működő festő- és szobrászműhelyek, — melyek közül az előbbinek a szepességi Szt. Miklós és Szt. Antaloltárok, a szepesszombati főoltárnak polgári józanságtól átitatott mesterei, utóbbinak az érzelmes világú Lőcsei Pál a főképviselői, — irányzatukban nem kedveztek a régi szepeshelyi idealizmusnak. Festői éppen ezért főrangú családjainknak és magas egyházi székhelyeken (Okolicsnón, Kassán, Egerben) dolgoznak és találnak méltánylást nagy feladataikban. A szepeshelyi stílus a XVI. század második évtizedében Kassára lokalizálódik és művészei az eddig még figyelemre nem méltatott németalföldi romanizmus hatása alatt a régi magyar festészetet fejlődésének utolsó kivirágzásához viszik el. A szepeshelyi festészet fejlődéstörténetének a magyar művészet fejlődésében fentebb megkísérelt felvázolásával kívántuk biztosítani a Boroszlóban felfedezett szepeshelyi tábláknak a régi magyar művészet emlékanyagába való beillesztését. A szepeshelyi festészet ez újabb táblái abban a történeti városban találtak otthonra, melynek művészi kultúrájával hosszú időn át tartott kapcsolatot a régi magyar művészet, s amely városhoz régi nemzeti művészetünknek, az ötvösségnek, továbbá a miniatúra-festészetnek, egyszóval kultúránknak és históriánknak annyi szép emléke és dicsősége fűződik. CSÁNKY DÉNES