Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Balogh Jolán: Jacopo Sansovino műhelyéből való szobor a Szépművészeti Múzeumban

hogy átjárja az S-alakú hullámmozgás, mely csak arra szolgál, hogy az alak felemelkedését könnyedebbé, lendületesebbé tegye. A contraposto itt még nem érvényesíti erejét. De már a későbbi Apollo-szobron, (7. ábra) bár még halkan, nemes tartózkodással, megcsendül a contraposto büszke, drámai akkordja a fej és váll oldalra vetésében és a balkarnak ellentétes irányba való fordulásában. A velencei Loggetta egy másik szobrában, a Paxnak (8. ábra) lágyan hullámzó alakjában viszont a figura serpentinata ideálja valósul meg. Az Apollóhoz és a Paxhoz hasonló tartózkodással bontakoznak ki a contraposto és a figura serpentinata eszméi a Veniersíremlék Spcs alakjában (9. ábra), mely nemcsak felépítésében mutat rokonvonásokat Remete Szent Antal-szobrunkkal, hanem hasonló, kissé barokkos sentimentóval is van telítve. Sansovino e monumentális szobrainak kissé tartózkodó, konzervatív felépítésével

1 szemben egyik kisméretű reliefalakján, mely a S. Marco bronz-sekrestyeajtaját díszíti, a figura serpentinata hullámzó contrapostikus felépítése teljes határozottsággaljut érvényre. Ha ennek a kis reliefalaknak tükörképét (11. ábra) vesszük, akkor a Remete Szent Antal-szobrunkkal jóformán teljesen megegyező felépítésű alakot kapunk s ily módon a Sansovino-attribucióhoz biztos alapot és kiindulópontot. Tagadhatatlan ugyan, hogy minden megegyezés mellett is a mi szobrunkat szenvedélyesebb drámaiság fűti, erőteljesebb lendület járja át. Azonban ez csak látszólagos ellenérv. Sansovino oeuvrejéből sem hiányzik a drámaiságnak, a lendületnek ez a foka. A Palazzo Donà dalle Rose kandallóinak karyatidjait (9. ábra), melyeknek felépítésében Sansovino a contrapostikus figura serpentinata végső következményeit is levonta, hasonló barokkos lendület, szenvedélyes impeto járja át.

2 A Remete Szent Antal-szobor felépítésének egyik legjellemzőbb részletmotívuma, mely a szenvedélyes drámaiság kifejezője : a merészen oldalravetett fejnek és a mellen átcsapódó karnak a contrapostója is számtalanszor előfordul Sansovino műveiben. Úgy látszik, hogy ez a mester kedvelt motívumai közé tartozott. Első bátortalan feltűnését a firenzei és római Szent Jakab-szobrokon figyelhetjük meg. A Zatzka-gyüjtemény kis bronzán (10. ábra) viszont már teljesen kifejlődve jelenik meg. Velencei munkáin pedig ez a motivum jóformán vörös fonálként halad végig. Megtaláljuk a padovai Szent Antal csodáját ábrázoló reliefjén (Padova, Santo) a háttér nőalakjain kétszeri ismétlődésben, a S. Marco tribunáit díszítő bronzreliefeken többízben is, a S. Marco sekreslyeajtajának lülkealakjain (11. ábra), a S. Marco ülő evangélista-szobrain, a berlini S. Gonversazione-relief Madonnáján, a Loggetta Apollóján (7. ábra), a Frari Ker. Szent Jánosán, a Venier-síremlék Spesjén (9. ábra), a Iluldschinsky-gyűjtemény Madonnáján, és végül a Palazzo Donà karyalidjain (12. ábra). E motívum oly sokszor és oly következetesen ismétlődik meg Sansovino oeuvrejében, hogy szinte mesterjegynek tekinthető. Mint említettem, szobrunk felépítésében a figura serpcntinatával szemben retardáló motívumként jelentkezik a köpeny, mely az alak mögött szinte relief1 Alak felépítés tekintetében Sansovino művei között a legfejlettebbek kisméretű szobrai és reliefalakjai. Monumentális szobrai már sokkal konzervatívabb felfogást képviselnek. Kolosszális szobrai pedig reliefszerű felépítésükkel teljesen régiesek; 2 Felépítésénél fogva ebbe a csoportba tartozik a bécsi Lcderer-gyüjt, Madonnája is. (Planiscig, L. : Venezianische Bildhauer der Renaissance. 1921. S. 384. Abb. 409.

j