Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Takács Zoltán, felvinczi: Keletázsiai festmények a Hopp Ferenc-Múzeumban

korszakból. Ennek következtében az 1627-es vagy éppen az 1567-es év jöhet számításba. Igen előnyösen képviseli múzeumunkban a Tsing- vagyis mandzsu-korszakot egy tusfestmény (15. ábra), mely a XVIII. század egyik leghíresebb művészének alkotása. Ez a festő Kao Chi Pei volt, ki a század első negyedében élt és magas államhivatalokat is viselt. A régi nagy mesterek közül Chang Tsau, ki a VIII. és IX. század fordulóján működött, azzal tette magát érdekessé, hogy többet dolgozott a tusbamártott újja hegyével, mint az ecsetfel. Ezt az eljárást követte Chi Pei is, mikor a mi képünket festette, mely egy remete alakját ábrázolja, amint félig szemközt fordultan állva és két kezét háta mögé rejtve felsőtestével előrehajlik s élénk figyelemmel néz. Az alak megfestésében nagyszerű művészi számítás érvényesül. A lompos ruha és a durva, meztelen lábak nyersen vannak festve, erős fekete foltokkal, melyek tömören zárkóznak egymásra. A göndör haj is szilárd tömeg. Egy fokkal kevésbbé nyomatékos festői munka mint a ruha, de még mindig más mint az az arc, melyen azután a virtuozitásig menő fölényes tudás csodás könnyűséggel rajzolta meg a formákat, csupa alig észrevehető sejtetéssel, mely az impresszionisták legnagyobbikát, Edouard Manet-t juttatja mindig az eszünkbe. E fölényes festői előadás akkora élénkséget vitt a fejbe, hogy a koldusi megjelenéssel ellentélben, sugárzó elméjű szellemarisztokratává varázsolta. Chi Pei neve alatt aránylag sok képet ismerünk a nyugati gyűjteményekben. Szó sincs róla természetesen, hogy mindezek csakugyan a művész alkotásai lennének. Hiszen egyike volt ő is a legnépszerűbb kínai festőknek, kiket leggyakrabban másoltak A mi képünket azonban egyáltalában semmi gáncs sem érheti. 1925-ben a berlini műpiaeról — Edgar Worchtól — mint régen ismert és elismert műtárgy jutott múzeumunk tulajdonába. Uj otthonában általános elismerésben részesítik nyugati és keleti műértők egyaránt. Az utóbbiak közül különösen nem egy akad, ki a kép lelején ékeskedő tzao-írást (« fűszál », vagyis összevont írás) még többre becsüli, mint a festményt magát. A tzao írásjegyek a felismerhetetlenségig összevontak sok esetben. Epen ezért nem szabad csodálkoznunk azon, ha a képünket díszítő írás teljes leolvasása mindeddig senkinek se sikerült. Kétségtelen azonban, hogy a szöveg az ábrázolt erényeit dicsőíti. Valószínű, hogy nem Chi Pei kezétől való s egy harmadik személynek van ajánlva. Minden okoskodástól mentesít bennünket egy másik XVIII. századi festmény (16. ábra), egy Kwan Yint ábrázoló kép, mely bevallottan szintén egy ujjával dolgozó festő műve és az 1760-ik év egyik meleg, nyári napján készült. A képKi. ábra. Kínai festő 1760-ból: Kwan Yin. (Hopp Ferenc-Múz.) Schwaiger Imre ajándékit,