Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Takács Zoltán, felvinczi: Keletázsiai festmények a Hopp Ferenc-Múzeumban

mennyezetes játékkocsit húz, mely után sokkal kisebb játszótársa ügyetlenül tipeg. Baloldalt, a képsík magasabban fekvő részén, ostáblajáték folyik; az asztalka körül két nagyobbacska, két kisebb és egy egészeri kis fiú ül. Lent a balsarokban sziklatömbök s bokrok, a háttérben, közel a felső jobbsarokhoz, lombos fák. Mögöttük íinom munkájú egyenes vonalas rácskeríiés, melynek iránya baloldalt megtörik. A képecske, melyet néhány tiszta, erős szín élénkít, tehetséges ember munkája. Látszik ez mái- , abból a kifejezésből is amit a művész a gyermekarcokba vitt. A társasjátékot játszó két fiúcska közül érdekesen különböztette meg annak arcát, akin éppen a húzás ;Sora van, azétól, ki egyelőre nyugodtabban nézi, hogy milyen lépést fog tenni a másik. Az arcokat leíró ecsetvonások állalában hajszálfinomak. A kezek rajza egészen könnyed és anorganikus. Érdekes kettősség észlelhető a képen, amennyiben az alakok gyöngéd ecsetvonásaival szemben a növények rajza általában erőteljes, élénk, nyomatékokban gazdag, változatos. A festő ecsete nagyon hajlékony volt, kitűnő kalligrafikus iskolázottságról tanúskodik. Neve különben nem maradt egészen titok. Lent a jobbsarokban olvasható a jelzés, mely szerint a festő Ilsian (?) Ku, ki a név fölött olvasható dátum szerint a Ting Mao esztendőben alkotta a mi tulajdonunkban levő festményt. Ilyen Ting Mao esztendő volt Kínában az 1867 ik, 1807-ik, 1747-ik, 1687-ik, 1627-ik, 1567-ik stb. év. Az évek elnevezése u. i. Kínában 60 évenként ismétlődik. Az a kérdés tehát ez esetben, hogy a felsorolt évek közül melyik tekinthető a kép keletkezési idejének. Stílusérzékünk azt mondja, hogy ez a kép sem való a legutolsó császári ház idejéből, hanem még a megelőző Ming15. ábra. Kao Chi l'ci : Remete. (Hopp Ferenc-Múzeum.)