Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Gombosi György: Nardo di Cione és a Szépművészeti Múzeum Somzée-féle madonnája

A kérdésre, hogy miért maradt reánk oly sokkal kevesebb mű Orcagnától, mint testvérétől, a válasz abban rejlik, hogy Orcagna munkaerejének legnagyobb részét az orvielói és firenzei dómok építése és díszítése foglalta le, ezenfelül pedig figyelembe kell venni, hogy micsoda munkamennyiség fekszik az Or San Michèle csodálatos márványtabernákulumában, amely Ghiberti tudósítása szerint teljes egészében Andrea keze munkája. Más kérdés, hogy számot tarthat-e Orcagna a londoni National Gallery triptyehonjára és a New-Haven-i Jarves-gyüjtemény két oltárszárnyára. Ha összefoglaló képet akarunk alkotni Nardo művészi énjéről, elsősorban a Paradiso monumentális freskóképére kell fordítanunk ügyelmünket. A síkol egyenletesen kitöltő kompozíció három egyforma kolumnára oszlik, amelyeknek középsője ismét vízszintesen tagozódik egyenlő részekre, míg a szélsőkben 12—12 izókefális sorban sorakoznak egymás mellé a paradicsom szentjei. Szigorú geometriai elrendezés, amelyben megvan mindennek a maga megfelebbezhetetlenül kijelölt helye. Lent két sorban női szentek állanak ; a következő sorokban egy szent, egy angyal felváltva, de úgy, hogy függőlegesen is minden szent fölé egy angyal, minden angyal fölé egy szent kerüljön. Külön vannak az egyházi rendek szentjei, külön a felső sorokban a laikusok, a legfelső két sort azután kerubok vörös és kék fejei töltik ki. S még ezen a renden belül is mindenütt apró vonatkozások merülnek fel : Péterrel szemben Pál apostol alakja, a szent Lőrincével szemben a szent Istváné látható és így tovább. A megingathatatlan rend, a föltétlen szükségszerűségnek ez a tiszta középkori szelleme ugyanaz, amely Dantei arra késztette, hogy művét 100 énekre ossza be, az 1+33 + 33 + 33 rendje szerint. Illett volna-e máskép az isteni Színjátékhoz, mint a legtökéletesebb számmal zárulni le? S amint Dante leírásában minden architektonikus, minden pontosan kimérhető, utánarajzolható, úgy nincsen Nardo Pokoljában és Paradicsomában sem semmi, ami elmosódott volna, vagy ami a képzelet szabad világába vezetne el bennünket. Egy századdal később Fra Angelico képzeletében a paradicsom virágos tündérkertté változott ; Nardo még hieratikus, még tisztán, komolyan középkori. Pedig ebben a korban a tiszta középkori szellem már megingott Olaszországban s megindult a Lorenzeltik tájképművészete nyomán az a fejlődési vonal, amelynek Fra Angelicóhoz kellett vezetnie. Ebben a fejlődésben azonban épen Nardo és Orcagna voltak az ellenzék, a zárt, architektonikus forma és a hieratikus szellem őrzői. Orcagna oltárképe is pontosan beleilleszkedik a freskódekoráció ikonográfikus rendszerébe. A Végítélet kápolnájában, a pokol és paradicsom közti válaszúton vagyunk, s Krisztus, amint szent Péternek adta a kulcsot, amely a paradicsomot megnyitja előttünk, úgy adta szent Tamásnak a bölcseség könyvét, amely bennünket a paradicsom útjaira elvezethet. Az allegorizáló tematikus motívum azután archaikus formai megoldást követelt, a gondolati párhuzamosságot kifejező cselekmény egyedül a szimmetriában találta meg egyértékű kifejezését. Krisztus hieratikus frontalakjához kétoldalt megfelelő profilfigurák csatlakoznak. Ez több, mint Szépművészeti Múzeum Évkönyvei. V. •>