Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Takács Zoltán, felvinczi: Keletázsiai festmények a Hopp Ferenc-Múzeumban

Iák és fák rajza könnyedébb, kevésbbé szigorú és a tusfestés kívánalmainak felel meg. Ebből természetesen nem szabad arra következtetni, hogy az alakokat és a tájai két különböző művész festette, mert hiszen a távol Keleten más volt az ecsetvonások törvénye a tájfestésnél és más az alakok festésében. Megszámlálhatatlan sok példából tudjuk, hogy egy és ugyanazon művész különböző iskolának is lehetett a híve. Ez esetben is azt kell szem előtt tartanunk elsősorban, hogy az alakok, valamint a tájképháttér megfestésében egyformán biztos kéz munkájával van dolgunk. Különben az egyik képen (9.) három kisfiút látunk, köztük kettőt legyezővel, kik kél pillangót üldöznek. Jobboldalt, a háttérben a szokásos 10. ábra. Ming-korszaki festő : Játszó gyermekek. (Hopp Ferenc-Múzeum. Kleinberger Ferenc ajándéka.) odvas szikla és e mögött fűzfa látható. A kép súlypontja, a polaritás elve szerint, az egyik oldalra esik. A festményt azzal a képzelt egyenessel oszthatjuk két részre, mely az alsó balsarkot a felső jobbsarokkal köti össze. Ennek alapján a jobboldal tekinthető a yang azaz pozitív, a baloldal a yin azaz negatív oldalnak. Hasonló jellegű a másik négyalakos festmény elrendezése is. (10. ábra.) Jobboldalt az előtérben csoportosulnak itt is a játszó gyermekek. Kettő a középen pörgettyűt akar elindítani. A két másik pajtás mint néző áll mögöttük jobboldalt. Az egyik ezek közül is pörgettyűt tart a kezében. Baloldalt az előtérben szikla. Jobboldalt a háttérben fűzfák. E motívumok rajzán is balról jobbra ferdén felfelé törekvő vonalak uralkodnak.