Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Takács Zoltán, felvinczi: Keletázsiai festmények a Hopp Ferenc-Múzeumban

Viszont a mi festményünk hátlapján szintén olvasható egy feljegyzés, mely szerint az Amida-háromság, azaz az eredeti kompozíció, melyről c másolat készült, Kanaoka műve. Ezzel szemben a legelterjedtebb nézet az, hogy e gyakran előforduló háromságábrázolások Yeshin után készültek. (A kölni múzeumban és a British Museumban is volt alkalmam látni példányokat, melyeknél azonban a mienk jobb.) A ((Selected Relies» első kötetében látható a fentebb említett, Yeshinnek tulajdonított, és a Zenrinjiben levő Amidaháromság másolata is. A mellékalakok ezen is megfelelnek a mi képünk mellékalakjainak, sőt a másképpen beállított főalak is ugyanaz a típus, hasonló nagy dicsfénnyel. Az állítólagos Yeshinféle képen azonban az alakok ruházata egyszerűbb. Hiányzik róla a finom szövésminták sokasága. Ha azonban van is bizonyos különbség a Zenrinjiben levő kép és a mi típusunk közt, annyi bizonyos, hogy ez utóbbi, ha későbbi is, még mindig kétségtelenül a Fujiwara-korszakban keletkezett. Abban az időben pedig a japáni buddhista művészeten kétségtelenül Yeshin Sózu szelleme uralkodott, Olyan képek esetében tehát, amilyen a mienk is, az a fontos kérdés, mennyire közelíti meg időben és művészi értékben a másolal az eredeti alkotás korát? Es ha sikerül kiderítnünk egy ilyen másolatról az Ashikaga-származást, ebben megnyugodhatunk. Egy másik Amida-háromság (ugyancsak Kwannon és Seishi alakjaival), melyet szintén Vay Péter gróf vásárolt s melynek hátlapján Yeshin Sózu neve olvasható, már szigorúan központi elrendezésű kompozíció. A kép tengelyében elhelyezett Amida az elmélkedést kifejező dhyani-mudrával ül a lotusztrónon. Két keze tehát ölében fekszik, úgy hogy mindkettőnek mutató- és hüvelykujját összefogva, a két mutatóujj háta egymáshoz illeszkedik. Alatta, gazdagon díszített lépcsőzetes emelvényen, hatszögletes medence. Ebben hullámzó víz. A víz közepén laposan szétterjeszkedő lotuszlevél s ez utóbbinak közepéből emelkedik ki a trónus gyanánt szolgáló lótuszvirág. A trónus alatt látható az előtérben baloldalt az imádkozó Kwannon és jobboldalt a lotuszf tartó Seishi. Mindkettő az Amidáéhoz hasonló szerkezetű talapzaton áll, úgy hogy mindkét lábuk alá jut egy-egy lótusz, Ennek a festménynek eredetileg sem lehetett olyan előkelő színhatása, mint az előbbinek, jóllehet mindkettő ugyanazt az ékítményes elvet képviseli s bár jobb karban van, mint amaz, mégsem fénylik rajta úgy az arany, mint az előbbin. A háttér, vagyis az ég kéksége, mely az előbbin egészen beleveszett a 3. ábra. Fujiwara-kori művész Bodhisattvák. (Zenrinji-templom, Kioto.)