Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Takács Zoltán, felvinczi: Keletázsiai festmények a Hopp Ferenc-Múzeumban

írás adja meg a mértéket. A keletázsiai festőművészet megértéséhez tehát a kínai íráson keresztül vezet az út. Aki nem tanulta meg leírni az írásjegyeket, sőt mi több, aki nem gyakorolta be magát e jelek szigorúan szabályos kalligrafikus leírásába, az sohase hatol be a távol Kelet festészetének alapértékeibe, nem állapíthatja meg határozottan, hogy melyik ecsetvonásnak van és melyiknek nincs művészi értéke. Mert, bármennyire is csodálatosan hangzik az európai fülnek, a keletázsiai festőművészet alkotásai nem értékelhetők összhatásuk szerint. A távolkeleti műértőt nem érdekli a képek összbenyomása optikai értelemben. A természetnyujtotta kép neki nem formaösszhang vagy színösszhang. 0 az ábrázolás tartalmát vonásról-vonásra olvassa le. A keletázsiai művészeti felfogás szerint voltaképen minden ecsetvonás egyedül is teljes érték. Amint Okakuránál olvassuk,

1 mindeniknek megvan a maga élete és halála. Úgy fejezhetjük ki magunkat, hogy ez ecsetvonások tulajdonképen nem optikai, hanem mozgási értékek. A teremtő mozdulat értékes bennük, melynek létüket köszönhetik. Ez pedig nem egyéb, mint az ősi varázslóművészet öntudatalatti érvényesülése. Az ecsetvonásoknak megvannak a maguk külön szabályai. Legkevésbbé sem közömbös az, hogy a vonást milyen irányban húzzuk s hol adunk neki nyomalékot. A művésziskolákban szigorú tanulmány tárgya ez és hogy az írásnál is elsőrendű fontosságú, magától értetődik. A keletázsiai műértő ennélfogva szigorú elbírálás alá veti külön-külön az ecsetvonásokat s miután, mint említettem, nem az összbenyomás szerint ítél, rendesen közelről kezdi nézni a képet és vonásról-vonásra megy végig rajta. Akinek nincs még elég gyakorlata az ecsetvonások értékének felismerésében, annak meg kell tanulni azt is, mi a keleti értelemben vett kontempláció. Legendák járják arról, hogy Dharuma, a szemlélődő zen-buddhista szekta alapítója, éveken át ült egy fehér sziklafal előtt, hogy, tekintetét mereven arra irányítva, figyelmét a legteljesebb mértékben összpontosítsa. A jain-vallás egyik isteni aszkétáját úgy ábrázolják, amint az időtlen egyhelybenállás következtében repkény nőtte körül. A teaszertartásokon, melyek a zen-buddhizmus szellemében folynak, az egybegyűlt műértő vendégek egyetlen pár vonásból álló tusfestménnyel szoktak foglalkozni. Az a szellem, ami ezekben a legendákban és a szemlélődő teaszertartásban nyilatkozik meg, érthetetlen az idegen előtt, ha nem szokott hozzá ahhoz, hogy egy ecsctvonásról se vegye le szemét addig, míg annak értékét teljesen át nem érezte, vagyis míg meg nem érezte, hogy az ecsetet tartó kéz teljesen biztos és szilárd volt-e, vagy pedig bizonytalanul mozgott A biztos kéz az életadó varázsló keze s egyúttal a művészé is ; a bizonytalan a kontáré. Szükségesnek tartoltam előrebocsátani legalább ennyi általános tudnivalói, mielőtt feleletet óhajtok adni arra a kérdésre, hogy a Hopp Ferenc-Múzeum menynyire képviseli a távol Kelet festőművészetét. A múzeum alapítója nem vásárolt festményeket. Nem vonakodott bevallani, hogy nem érezte magát arra hivatottnak. Tudta, hogy a kínai és japáni nagy 1 Okakura Kakuzo, The Ideals of the East, 180. 1.