Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Takács Zoltán, felvinczi: Keletázsiai festmények a Hopp Ferenc-Múzeumban

mestereket rengetegen hamisítják. Nem akart e hamisítóipar áldozata lenni. Köszönetfel tartozunk neki azért, hogy így gondolkozott, Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a különböző nyilvános- és magángyűjteményekben milyen kevés a jó keletázsiai festmény, nem merhetjük feltételezni, hogy ezeknek csak kis része is a Hopp Ferenc-Múzcumba kerülhetett volna. A távol Kelet művészelének egyik ága sem követel akkora tanulmányt, mint a festészet. Azok közt, kik a magyar állam számára reprezentatív keletázsiai festményeket vásároltak, Hadisics Jenő volt az első. 0 szerezte meg az Iparművészeti Múzeum számára a sziklatömbön ülő pávát ábrázoló nagy képet, mely most a Hopp Ferenc-Múzeumban függ. Fz a 205x110 cm nagyságú, selyemre festett kép Kampó Araki japáni festő alkotása, ki a XIX. század második felében és a XX. elején működött — részben mint tokiói akadémiai tanár — és a történelmi hagyományokat ápoló iskolához tartozott, A japáni festők nemzeti irányú konzervatív része ugyanis, mely az 1808-ban bekövetkezett nagy és mondhatni általános átalakulás után nem fogadta el egyszerűen az európai ízlést és technikát, ma is az úgynevezett Maruyama Shijó-iskola szellemében dolgozik. Ez iskola létrejötte közvetlenül a kínai Ming-korszak naturalizmus felé hajló művészetének terjedésére vezethető vissza. A Ming-festészet Nipponban leginkább a Maruyama Okyó és Matsumura Góshun által alapított Maruyama Shijó-iskolát befolyásolta. Okyó (1733 1705) Tókyóban nyitotta meg ezt az iskolát, melyet Shijó-iskolának neveztek, mert Shijó volt az utca neve, melyben a mesler lakott, Okyó iskolája igen nagy népszerűségre tett szert, jóllehet a többi kelelázsiai festőiskolához képest naturalisztikus jellegű volt. Az idők szelleme nyilatkozott meg azonban abban, hogy ez az irány most már a távol Keleten is érvényesült. Okyó különlegességei egyébiránt a madarak, halak, kutyák, virágok és egyéb hasonló tárgyak voltak. Jeles követője volt Matsumura Góshun, kiről némelyek azt állítják, hogy tulajdonképen ő volt a Shijó-iskola alapítója. (Meghalt 1811-ben, 90 éves korában.) Az iskola harmadik nagy mestere Matsumura Keybun lett (1799—1844), ki, mint neve is mutatja, a Góshun állal alapított ághoz csatlakozott. Araki Kampó, mint említettem, korunk japáni fostőinek nagy részével együtt azt az irányt képviseli, mely a Maruyama Shijó-iskolából indult ki. A múzeumunkban látható pávát, ennek megfelelő módon, nagyon behaló természetmegfigyelés jellemzi. Megnyilvánul ez az állat mozdulatának eleven érzékítésében és minden egyes formájának teljes értékű visszaadásában egyaránt, A színpompás tollazat elsősorban az, melynek ábrázolásában a művész a lehetőségig kiélte magát és éppen ebben jut kifejezésre leginkább kelelázsiai mivolta is. A tollazat színértékét u. i. a maga teljességében, közvetlenül érzékíti. Azt értein ez alatt, hogy árnyékolással nem befolyásolja. Érzik ugyan az egész festményen, hogy a művész nem lehetett egészen közömbös a nyugati festészet iránt, de azért a testiség látszatának keltésére egyáltalán nem törekedett, lteflexeknek sehol sem találjuk nyomát a festményen. Viszont a tollazat aranyfenye valóságos arany fedőfestékkel van érzékítve, ami gyakorlatlan szemlélőben a hímzés látszatát kelti. Történelmi szempontból egyelőre nem tudjuk tárgyilagosan értékelni a művet, mert a japáni festőművészet történetének egyik nyílt lapját illusztrálja. Még nem